Mennyi a túl sok, ha épp a magam dolgairól beszélek?

Nő vagyok, nem vagyok az a nagy társasági ember, ezért kicsit bizonytalan vagyok a beszélgetés terén. Ha ismerkedek, minden találkozó után át szoktam gondolni a viselkedésem, hogy mit lehetett volna másképp. Viszont abban sose voltam biztos, hogy mennyit is illik magamról beszélni. Néha túl sokat sikerül, néha pedig kérdeznek valamit, röviden válaszolok, majd átterelem a másik emberre a szót ismét. Valahogy nagyon ritkán sikerül megtalálnom a középutat.

Most kitaláltam egy példát, nem pont ezeket szoktam csinálni, csak szemléltetés:

a másik fél elmondja, hogy ő horgászni szokott szabadidejében, és megkérdezi, hogy én mit szoktam csinálni.

Erre vagy azt válaszolnám, hogy "kerámiázok, olvasok és gitározok. Hol szoktál horgászni?" Ilyenkor talán nagyon zárkózottnak tűnhetek és többet beszél a másik fél, mindig inkább rajta van a szó, és nem nagyon ismer meg a beszélgetésből.

Vagy pedig azt válaszolom, hogy "gitározok már vagy 10 éve, egy kis bandánk is van a barátaimmal, hétvégente mindig összejárunk gyakorolni. Kerámiázok is, de csak vázákat készítek, időnként kiviszem őket a piacra eladni. Olvasni is szoktam, minden este ezzel zárom a napot." Ilyenkor várom, hogy valamelyikbe belekérdezzen, mert szeretném mégjobban részletezni és szeretném, ha érdekesnek tartana, de engem közben nagyon érdekel az is, hogy ő hol szokott horgászni és miket szokott fogni. Viszont ha megkérdezem, akkor esélyes, hogy nem kérdez bele egyik hobbimba se, amit részletezni szeretnék még, így nem kérdezek rá a kedvenc horgász helyére és inkább rá várok. Belekérdez valamelyikbe, elkezdek róla mesélni, de ahogy beszélgetünk, már nem a hobbikon lesz a téma, hanem valami máson, közben engem pedig érdekelt volna, hogy ő hol szokott horgászni, de kicsit furcsának találom csak úgy visszakérdezni, mikor már teljesen másról beszélünk, így hanyagolom is, az új témára koncentrálok.

És gyakran ugyanott lyukadok ki mindkét esetnél. Az elsőnél azt hiszik, hogy én zárkózott vagyok, nem akarok megnyílni nekik, és nem tartanak érdekesnek, megunnak, hamar továbbállnak. A másodiknál pedig azt hiszik, hogy mivel én csak magamról dumálok, ők nem érdekelnek engem, és akkor megkapom, hogy "nincs meg az a plusz", miközben azt gondoltam, hogy biztos érdekesnek tartanak, amiért az én életem nem csak munkából és sorozatnézésből áll.

Lett már kapcsolatom mindkét esetből is, de az első típus nagyon nyögvenyelősen ment, a másodiknál meg gyakran rosszul éreztem magam, amiért "háttérbe szorítom" a másikat. Ebben az esetben próbáltam kevesebbet beszélni, de akkor meg az első eset lett belőle, viszont akkor már én nagyon kevés kérdést kaptam vissza, úgy éreztem, hogy zavarják a kérdések én pedig nem érdeklem.

Hogy tudnám belőni az arany középutat? Mennyi az a mondandó, ami után már illik visszakérdezni a másik félre? És ha engem érdekel valami, de már más a téma, akkor hogy hozzam vissza az előző témát, hogy ne tűnjön úgy, hogy az aktuális téma meg nem érdekel?