Fogadjam el, hogy nem akar randira vinni? Neki van igaza?

Már kb 3 éve együtt vagyok a barátommal, és nem igazán mentünk régen sem sehova, max fél évente beültünk kávézni, vagy gyorskajáldába megettünk valamit. Tavaly nyáron volt egy fél éves mosolyszünetünk, majd újra összejöttünk, és azt hittem majd valamit változni fog a kapcsolat. De már hónapok óta az van, hogy ha találkozunk, akkor bent vagyunk a négy fal között, és soha nem akar semmit se csinálni velem. Párszor felhoztam, hogy örülnék egy kávézásnak valahol, vagy valami randinak, de még abszolút sétálni se akar velem kettesben az utcán... Tegnap emiatt összeszólalkoztunk, majd azt mondta, hogy ő még nem hallott olyan párról, akik 3 év után is randiznak, meg hogy olyanok szoktak randizni, akik még nincsenek is együtt. Hát egy kicsit lesokkolt ez a kijelentés, én nem tudom eldönteni, hogy a baràtom a bunkó( így egyértelműsítette, hogy abszolút nem akar engem sehova randizni vinni), vagy én vagyok a bunkó, hogy ilyen elvárásaim vannak? Elnevettem magam a kijelentésén, majd visszavágtam, hogy a szülei is szoktak wellnessre menni, de akkor meg azt válaszolta, hogy ugyanmár, az apja átalussza az egész napot...

Nagyon rosszul esett a kijelentése, nyilván az apjától nem tanult illemet, és azután haza is mentem tőle, és most erősen gondolkozom, hogy végleg ott hagyjam-e. Sajnos nem ez az egyetlen gond a kapcsolatunkban, de ez a kifogás, hogy miért nem kéne randira menni, hát eléggé ledöbbentett.