Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha ismerkedem egy lánnyal, és hullámvölgyben vagyunk, mit tegyek?
Találkozgatok egy lánnyal, eddig nagyjából minden tökéletesen alakult, viszont most eléggé meginogtam.
Úgy volt, hogy együtt töltjük nála a hosszú hétvégét, mert van egy vidéki lakása, és ott fogunk lenni. Ő hamarabb odament, mert dolga volt, és azt beszéltük meg, hogy én pedig csütörtök este fogok utazni. Hét elején azt mondta, hogy ne haragudjak, de csak szombat estére jöjjek, mert közbejött neki valami. Ez teljesen rendben van, mondtam semmi baj, a szombat is tökéletes, ezen ne idegeskedjen egy percig se. Aztán pénteken írt (nem felhívott), hogy a hosszú hétvége második fele sem jó, mert nem érzi jól magát. Nem igazán beteg, inkább "csak" fáradt. Ezt mondta. Erre azt írtam, hogy rendben van, pihenje ki magát.
Azóta nem beszéltünk. Ma délután írt, hogy mi újság. Nem nyitottam meg az üzenetet. Néhány óra múlva megint írt, hogy "már nem beszélsz velem többet?"
A következő sorokat nem sajnáltatásnak fogom szánni, mert tudom, hogy mindenkivel történnek ennél sokkal rosszabb dolgok is, ezért nem akarom, hogy bárki félreértsen és azt gondolja, hogy áldozatnak állítom be magam. Tárgyilagosan fogom leírni a gondolataimat.
Engem nagyon mélyen érintett ez a lemondás. Szerintem különösen az ismerkedési időszakban fontos, hogy jelét adjuk annak, hogy érdekel a másik. Csak nagyon nyomós, extrém indokkal mondjunk le találkozót, de inkább még azzal se, ha egy mód van rá, csak ha nagyon elkerülhetetlen. (A csütörtök helyett szombattal kezdődő hétvégével nem is lett volna bajom.) Nekem talán ez az egyik legérzékenyebb pontom, erre nagyon allergiás vagyok. Viszonylag komoly szervezést igényelt részemről, hogy szabaddá tegyem az egész hétvégémet. Én szeretem a megbízható embereket. Egy többéves párkapcsolatban teljesen rendben lenne, ha azt mondaná, hogy ne haragudj, de most egyedül szeretnék lenni néhány napig. De azért az ismerkedési szakaszban legyünk már egymás prioritásai. Ez úgy gondolom, jogos elvárás, mert én is tudom ugyanezt nyújtani.
Előző barátnőm 2 évvel ezelőtt szakított velem. Most éreztem elérkezettnek az időt, hogy elkezdjek ismerkedni. Az elmúlt két évben én nőre rá sem néztem, ezt komolyan mondom. Tudom, hogy túlérzékeny vagyok, de a mostani lányt már nagyon megszerettem, és ha zátonyra futunk, akkor 2-3 évig tutira bezárkózom megint.
Fiatalabb koromban szerzett tapasztalataim miatt megfogadtam, hogy ismerkedéskor (nem amikor már járunk, ez nagyon fontos, akkor sokkal de sokkal elnézőbb vagyok) a legelső és legapróbb hülyítésnél azonnal meg kell szakítani minden kapcsolatot a másikkal, mert ennek soha nem lehet jó vége. Szóval ha az eszemre hallgatok, akkor ennek az ismerkedésnek/kezdődő kapcsolatnak itt és most vége. De nagyon nehéz ezt a döntést meghozni. Kérlek, adjatok tanácsot.
26 évesek vagyunk mindketten
Én se érezném ezt a lányt megbízhatónak.
Ha kicsit is érdekelné, hogy nem veszít-e el, akkor biztos nem csinált volna ilyet. Magyarul: tökmindegy neki, hogy mellette maradsz-e vagy sem. Nem vagy neki fontos, ill. nem fontos neki ez a kapcsolat.
Azért 2-3 évre be ne zárkózz, ha szakítasz vele!
Egy hónap untig elég, utána nézz körül ismét.
Ez nekem is rosszul esne, főleg ha totál miatta hatalmas logisztika volt szükséges.
Szerintem mindenképpen hívd fel, normális hangnemben, nem számonkérés, de próbáld neki elmagyarázni, h ez neked rosszul esett.
Nagyon vigyázz, ne érezze azt, h tapadsz rá és kb megfojtod, mert ez menekülés késztetheti. Úgyszintén, ha a megnyilvánulásodból egy durcás kisgyerek óvodás szintje jön le... nem szabad így viselkedni.
Én a helyedben ennyit írnék nek: "Szia! Felhívhatlak?" Esetleg egy mosolyfej, h lássa, nem haragszol.
És felhívnám, elmagyaráznám neki, illetve megpróbálnám megbeszélni vele.
Majd ìrd meg, mi volt.;-)
36/F
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat!
"ha már ismerkedés alatt ilyenen kiakadsz, akkor mi jöhet később..."
Szerintem ez pont fordítva működik. Ha már mondjuk 2 éve együtt lennénk, és akkor lenne ugyanez a helyzet, és ugyanilyen nagy ügyet csinálnék belőle, akkor az túlreagálás lenne. De a legelső szakaszban adjunk bele apait-anyait a másikért. Én is ezt teszem.
A másik dolog (igaz, hogy konkrétan nem írtam a kérdésben, csak azt, hogy vidék), hogy egy több mint 100 kilométerre lévő randit mégis hogy lehetne spontán megoldani?
Eddig az ötös és a hatos válaszoló tanácsait fogom követni, nekik külön köszönöm.
Ezért lehet, hogy gonosz vagyok, de a menstruációt nem tudom elfogadni, mint indok. Ennek ellenére felpontoztalak titeket, kettes és négyes válaszolók, mert lehet, hogy tényleg ez van a háttérben. Viszont nem tudom elfogadni, ha valaki ezért marad inkább otthon egyedül. Gondolom munkahelyen sem vesz ki havonta egy hét szabit ezért.
"Ha kicsit is érdekelné, hogy nem veszít-e el, akkor biztos nem csinált volna ilyet. Magyarul: tökmindegy neki, hogy mellette maradsz-e vagy sem. Nem vagy neki fontos, ill. nem fontos neki ez a kapcsolat."
Talán ez lehet a fájó igazság. Köszönöm, hármas válaszoló!
Tök egyet értek veled. Szerintem is valami nagyon nyomós indok kellene erre, hogy lemondani a tervezett közös négy napos hétvégét. Pláne, hogy nem is érzi, hogy ez mit vált ki a másikból. Hogy semmi jelét nem adja, hogy legszívesebben vele lenne.
Megnézném, hogy az itt író nők mit mondanának, ha tervezik a közös négy napot és ír a másik, hogy bocs mégse fáradt vagyok.
Én tök értem, hogy ez miért törés.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!