Hogyan lépjem meg ezt a bizonyos szintet csajozásban?

"Ekkor én akarok vele találkozni, és sokszor én írok rá, meg rágörcsölök az egészre, hogy nehogy elveszítsem"

Itt cseszed el.

Nálam is hasonlo(csak en nő vagyok). De ennél a fázisnál sem görcsölök rá, nem leszek tul sok, ugyanis mindig figyelek arra, azaz a másikra, hogy annyit adjak amennyit kapok. Azaz ha asrac sem ad bele apait anyait es felvállrol kezel vagy csak szexre megy es randira sem hiv el de azt surgeti mikor jöhetne fel hozzám, ÉS de tetszik nekem a srác, akarom is őt, attol én még nem fogom hívogatni meg felhivni magamhoz es nem megyek át pincsibe, hanem a normális randi felè terelem a dolgokat es várom azt hogy megadja a tiszteletet vagy adjon a kapcsolatba ő is, hogy legyen köztünk.

Ez hasonlo a tánchoz. Mindig ugy kell lépni, ahogy a partner lép. A másikat kell figyelni, amikor érzel iránta es átvenni a stilusát.

5 amikor az ember atmegy kerdezo altal leirt gőrcsösbe izgulosba stb az hol önazonosság eleve?

Ha meglesz a csaj ugyis megnyugszik. A csajnak nem ehhez a görcsösséghez kellene amugysem igazodnia. Mert olyankor nem is önmaga a srác.

Ha te is rommá görcsölöd magad, érdemes önreflexiót tartani. Miért félsz h nem leszel elég jó, miért nem szabad hibáznod, kinek mit akarsz bizonyitani stb.

Nekem semmilyen problémát nem okoz önazonosnak maradni, talizunk, lesz ami lesz, jól fogja érezni magát mert velem lesz, az meg h én jól érzem-e magam, tőle nem függ, de hazafelé menet "átnézem" magam h mennyivel vagyok jobban miatta, ennek függvényében lesz folytatás.

Dettó ugyanez vagyok, csak lanyban. Először én is mindig meghagyom a férfiaknak a kezdeményező szerepet, mondjuk ebben talán picit konzervativabb is vagyok, nem igazán szeretek nőként kezdeményezni.

Aztán szintén. Ha kialakulnak az érzelmek, elkezdek túlságosan is nyitott lenni és picit mintha nem tudnám elengedni magam, mintha meg akarnék felelni a másiknak és ezt sokszor nem is érzem magamon, mégis kudarcba fullad az ismerkedés (pont tegnap offolt ki egy srác, aki nagyon bejott, ráadásul én azt éreztem, a randink is baromi jó volt, sokat beszélgettünk, sok közös téma merült fel, nevettünk is sokat együtt). Nagy csalódás volt nekem.

De közben tok sok olyan fiú van, akiket úgymond lesz*rok es mégis full rám vannak cuppanva, állandóan talizni szeretnének és igazabol ezekben én is benne vagyok és jól is érzem magamat velük, de nincs az a "húha, elvarázsolt" érzés.

Nagyon bosszantó. Ez tipikusan, akinek te kellesz, az neked nem kell és fordítva. Sajnos én ezt tudatosan próbáltam kezelni, tehát akiért odavotlam, annal is direkt visszavettem es nem mutattam ki annyira a lelkesedéssm, kevesebbet írtam. De ez sem jó stratégia, mert állandó agyalas megy, hogy mikor mennyit és mit irjak, hogy ne legyek sok és abszolút nen magamat adom.

Azoknal, akiknek pedig én jövök be, abszolút nem kell agyalnom, nem érzem azt h gáz lenne, ha én írok esetleg többet és sokkal inkább magamat tudom adni... És ők szeretik is, ha sokat írok.

Ordogi kor az egesz 😵😵

#8, én is lány vagyok és dettó!

Az a baj, hogy nem tudunk természetesek maradni, görcsölünk, feszengünk, meg akarunk felelni. Vagy épp agyalunk, visszafogjuk magunkat, aggódunk. És ez nem vonzó. Az önbizalom és az abból eredő természetesség a vonzó.

Hát én is pont így csesztem el az első "kapcsolatomat", ugyanemiatt.

Talán a kiút az, hogy amikor elkezded érezni ezt a megfeszített érzést, akkor jön a belső megerősítés: jó, vagyok, mások is kedvelnek, a legjobb formám a természetes. Ha valakinek ez nem jön be, akkor úgysem illünk össze. Az hogy vonzó, és csomó jó tulajdonsága van, az még önmagában nem elég. Neki is látnia kell bennem az értéket, és azt csak hamisítatlanul, őszintén és természetesen tudom megmutatni magamban.

Amúgy szerintem sem hiba, ha nem szarod le, hanem foglalkozol vele. Ahogy észre is vetted, az elején bejön a lányoknak, ha mérsékelten érdeklődsz, mert belső magabiztosságot sugall: "megvagyok jól más nélkül is, nem szorulok rá mindenáron, nem függőség ez számomra. Csak akkor köteleződök el, ha tényleg értéket látok a másikban, nem ugrok rá csak azért, mert lány és hozzám szólt". Szóval ez egy pozitív benyomás, eddig neked is megvan (de leírtam, miért jó, mert sokaknak nincs meg).

Viszont ezután azért érdeklődni is kell, mert a lány is elveszti az érdeklődését, ha nem kap pozitív visszajelzést, mert ezután érezni akarja, hogy akarják őt, ŐT akarják. Ugye az elején megmutattad, hogy elvagy, nem szorulsz rá. Tehát a foglalkozol vele, az Miatta van, mert Őt érdekesnek tartod, s nem Miattad, mert Neked szükséged van rá. És itt rontja el a needység, mert az bizony az utóbbit jelenti. Szóval azt javaslom, hogy időről időre, amíg le nem cseng ez a nagy istenítés, vagy közel nem kerültök annyira, hogy már nem ijeszti el, hanem értékeli, addig tarts szünetet. Tudatosan foglald el magad mással. Érezd, hogy rajta kívül is van élet. Barátok, suli/munka, hobbi, bármi. Én-idő. Ne csak hallgasd őt és idd a szavát, hanem mesélj te. A te dolgaidról. Lássa, hogy rajta kívül is van életed. Sok, rengeteg elfoglaltsággal, sok érdeklődéssel. Így érdekesnek lát (nem pedig egysíkúnak, mint a needy esetben, ahol lekorlátozódik a ragaszkodó világa egy emberre). És értékeli, hogy szakítasz rá időt a sok dolgod mellett. Szóval ja, akár mesterségesen is, de adj magadnak sok tennivalót, amivel foglalkozol rajta kívül. Így mindig lesz miről mesélned is. És átfordíthatod a helyzetet, ő fog hallgatni téged csillogó szemekkel.

De ne játszmázz, ne szard le stb. Ne érts félre, nem azt tanácsolom. Hanem valóban kösd le magad, legyen rajta kívül is életed. Így egészséges.