Tulajdonképpen egy barátnő nem alkalmas arra, hogy megbeszéld vele a munkahelyi visszaéléseket, mert ott fog hagyni amiért nem vagy képes beilleszkedni és /vagy kiállni magadért?

Azért, mert ezzel csak ártok neki. Hazudok neki. Inkább tudja meg egy olyantól, akiben megbízhat, és aki nem rosszból mondja neki, mint egy vadidegentől.

Az meg a másik kérdés, hogy egy kapcsolatban egymásért felelünk. És igenis, amikor azon picsogott, hogy inkább visszamenne az előző munkahelyére, ahol kevesebbet is keresett, meg ritkábban is láttuk egymást, az rám is kihatással van, és önzőség. Én is feladtam dolgokat miatta, kompromisszumkész vagyok, akkor ezt tőle is el lehet várni. A párkapcsolat nem arról szól, hogy a férfi szent, a nő meg abajgassa.

26: az meg hadd zavarjon engem, hogy én meg ennyire nem vagyok neki fontos. Amikor én meg visszavettem a hobbimból, hogy több időt tudjak vele tölteni, figyelembe vettem az ő ízlését a hajamban, öltözködésemben...

Ha a férfinek az egója annyira fontos, hogy inkább kevesebb időt tölt a barátnőjével, csak nehogy szóljon egy jogos rossz szót a főnöke... akkor ne csodálkozzon, ha elhagyják, mert nem alkalmas párkapcsolatra, ha a másik nem fontos neki.

Az első, fő kérdésre visszatérve. Igazságharcos csak akkor vki, ha harcol. Ha beszél erről a főnökével. Ha megsértődik, és otthon picsog, akkor igazságharcosnak sem harcos. Hanem csak hisztis.

De akkor sem harcos, ha nem harcol. Ne hívja magát annak...

Attól függetlenül, ha tényleg csoportosan szekálják, bántják, és nem jogos kritika miatt picsog, akkor megértem és támogatom, meg érthető, hogy miért nem kepeszt ellenük jobban. De attól még nem igazságharcos.