Heteroszexuális férfiként tényleg az a sorsom, hogy próbálkozzak minél több nőnél és essek arcra ezredszer is?

"ÉS a sajátértékemben halálbiztos voltam/vagyok. Szikla szilárdnak kell lenni, különben elbomlik az önbecsülésed."

Na, ez az, ami nekem pl. nagyon nehezen megy. Ez érdekelne, hogy ezt hogy éred el. Én pl. abban nőttem fel, hogy kisfiú vagyok, és hülyének néznek meg gúnyolnak a nők, és ebből rohadt nehéz kivetkőzni.

#26

Egyrészről emlékszem, hogy önbizalom hiányos voltam 15 évesen és olvastam valami PUA cikket, aminek kb az volt a címe, hogy "Hogyan legyen bármikor végtelen önbizalmad akkor is, ha egy gyönyörű nővel állsz szemben? Mi elmondjuk!"

Elég hatásvadász volt. és a technika is közepes. de azért próbálgattam, hogy vajon tényleg működik-e... hát fene tudja, hogy működik, vagy csak lett önbizalmam magamtól.

Másrészről pedig volt egy elég komoly törés az életemben kb 19-20 évesen. Amikor egy lány átejtett. Kvázi megcsalt.

Én őt tökéletesnek hittem, és nagyon belezúgtam. Annyira biztos voltam abba, hogy ő mindig jól cselekszik, hogy amikor aztán helyettem (aki a lelkemet is kitettem érte, és csomó mindent feláldoztam érte), egy 37 éves fickót választott, akit egy hete ismert és aki a lány bevallása szerint is egy tahó paraszt, aki lenézi a nőket.

Szóval akkor olyan egzisztenciális válságba kerültem, hogy fel kellett dolgoznom.

Ugye azt éreztem, hogy én szivem-lelkem kiteszem, és mégis rosszabb vagyok egy 37 éves tahónál, akit egy hete ismert csak meg a lány.

Ekkor sok-sok hónap depresszió követte a dolgot, de végig igyekeztem gyógyulni.

A gyógyulás során ráébredtem, hogy NEM én vagyok a "rossz".

Nem az én egómnak kell sérülni, hogy a lány nem engem választott.

Nem a saját értékemet kell újra kalibrálnom, mert az nem változik ettől.

A lány értékét (ami az előtt igen magas volt) kell a fejemben újra kalibrálni. És a saját egómat sosem szabad sajátmagamon kívülre helyezni. Sosem szabad MÁS döntésétől függővé tennem. Nekem biztosnak kell lennem önmagamban, hogy én helyesen cselekszem és márpedig jó vagyok. És ha valaki ennek ellenére nem engem választ, akkor Őneki rossz az ízlése. És nem én vagyok az, aki a sz@r.

Persze ehhez hozzátartozik, hogy azt is el kell fogadni, hogy NEM tetszhet az ember mindenkinek. ÉS nem hibáztathatom a másikat, hogy neki nem jövök be.

Ahogy ő sem hibáztathat engem, ha nekem nem tetszik. Ezek önálló döntések, és senki nem kötelezhető arra, hogy vkivel együtt legyen.

Lényeg az, hogy nagyon sokat boostoltam az "egómat", önbizalmamat stb.

Aztán egyszer csak jött ez a lány. Belezúgtam. Együtt voltunk. Megbíztam benne mindennél jobban. kb mindent is feláldoztam volna érte, aztán úgy összetört és ott hagyott, hogy csak úgy lestem.

Ezután az összetörés után sikerült úgy újra építenem magam, hogy azt mondtam magamnak, hogy: Soha többé nem fogja másik ember meghatározni az ÉN értékemet. Az én értékemet én magam határozom meg, és ez így is fog maradni.

(Kicsit olyat volt ez, mint a Memento című filmben a tetkók a főszereplő srác testén, hogy azt sosem kérdőjelezi meg. A saját értékemet sosem kérdőjelezem meg és pont.)

24F

#26

És ha érdekel, akkor ez volt az a kérdés, amit akkoriban kitettem.

Akkoriban még 1-2 évig pár havonta kiemelgettem a dolgot, mert nem voltam képes feldolgozni.

Kaptam jó sok választ, amiből tudtam építkezni. Kaptam ostobaságokat is, hogy verjem meg a lányt. Az ilyen tanácsokat kiszórtam.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__megcs..