Heteroszexuális férfiként tényleg az a sorsom, hogy próbálkozzak minél több nőnél és essek arcra ezredszer is?

Már az ismerkedés elején meg kell válogatnod, hogy kivel állsz szóba.

Sőt! Meg kell válogatnod a közeget, ahova jársz.

Ez legyen virtuális, vagy valós, mindegy.

Ha prolik társaságában forogsz, ha a bulvárlapok szintjén

"művelt" körökben forogsz, akkor nincs remény arra,

hogy normális értékrendű, értelmes, művelt emberre találj.

Attól függ.

Társkeresőn még az 1000. pofáraesés is alacsony számnak számít.

A való életben volt 3 számomra potenciális nő, 1 kikosarazott, a másikkal összejöttem, a harmadikról meg tudom, hogy összejöhettem volna, de én akkor már párban voltam.

És ugye pont ugyanaz a fejem van a való életben, ami a társkeresős fotóimon, pont ugyanolyan alkatom, pont ugyanúgy beszélek, egyforma a humorom az online önmagammal... Az egyik mégis 100-ból 100x esik pofára, a másik meg könnyen ismerkedik.

Nem kell próbálkozni senkinél. Rosszul csinálod. Csinálj olyat, hogy ezek a szrok probálkozzanak nálad. Nem mind1 ki dönt... Segítek, ezeknek ez számít:

- pénz

- tekintély

- jövő

- megjelenés

.

Semmi más nem lényeg. Ezeket fejleszd, azt jönnek ezek a szrok maguktól.

Én a való életben kb 13 éves korom óta szerintem több mint 100 nőnél/lánynál próbálkoztam be.

Az elején még nagyon ciki volt, amikor visszautasítást kaptam. Volt, hogy 15 percig vertem a fejem a kőkemény falba elég erősen, mert nagyon bántam a dolgot, DE EKKOR 15 éves voltam.

Minél több visszautasítást kaptam a gimnáziumban annál jobban rájöttem, hogy attól, hogy a "Bárándi Réka" (nem valós név) azt mondta, hogy nem akar semmit, ATTÓL NEM ÉREK KEVESEBBET. És ugyanolyan csúnya/szép vagy okos/buta, izgalmas/unalmas vagyok, mint előtte.

Rájöttem, hogy nem az számít, hogy egy papírra ráírják-e, hogy 120 iq-m van, mert NEM leszek se okosabb se butább tőle. Ugyanolyan feladatokat tudok majd megoldani, mint előtte. Nem változtat a valóságon.

A lány elutasítása csak annyit változtat, hogy tudom, hogy vele nem fogok összejönni. Tehát többlet információm lesz tőle.

Aztán egyre inkább rájöttem, hogy minél több lánytól tudom meg, hogy összejönne-e velem, annál több nemet fogok kapni, DE annál több igent is fogok kapni. Ha 100-ból egy lány igent mond, akkor 1000-et megkérdezek és ebből lesz 10, aki igent mond és abból a 10ből válogathatok és csak lesz 1-2, aki tetszik is.

És ráadásul minél többet próbálkozok annál több tapasztalatom lesz (mint a tapasztalati pontok a játékokban, XP) és annál ügyesebb leszek, annál több esélyem van, hogy az adott lány igent mondjon. PLUSZ minél több visszautasítást kapok annál jobban tudom kezelni, mert már nem érdekel, hiszen az előzőeket is túléltem, ami volt vagy száz, vagy kétszáz? Na és plusz minusz még egy? Mit számít?

És aztán odáig jutottam 23 éves koromra, hogy rájöttem, hogy egyedül is totál jól megvagyok. Nem érdekelnek a kapcsolatok, nem kell az, hogy kiteljesedjek. Szeretem magam és elvagyok nélküle, és ha majd tetszik TÉNYLEG egy lány. Akkor majd őt választom és bepróbálkozok, és nem próbálkozok be még, mert olyan magas szintre jutottam, hogy már nagyon magas lett az esélye, hogy az adott lány igent mondjon.

Nagyon sok kosarat kaptam. nagyon sokat. NAGYON sokat. szerintem 200 alatt alacsony lenne. De egy időután már nem tudott izgatni, mert rájöttem, hogy nem engem minősít, hogy a csajnak nem kellek, hanem a lányt. ÉS a sajátértékemben halálbiztos voltam/vagyok. Szikla szilárdnak kell lenni, különben elbomlik az önbecsülésed.

Most egy 22 éves szőke szexi zöldszemű bombázó barátnőm van, aki második diplomáját szerzi az egyetemen, okos, vicces, határozott, 8 évig válogatott sportoló volt, oda adó az ágyban, lelkileg nem sérült, szűz volt, amikor összejöttünk (én is) és 61 kg-nál már fogyókúrázni kezd, mert neki az 59 kg a maximum.

Kb tökéletes nő.

Csak ennyire megyek vele.

Ezek után már csak azt írhatod, hogy kitaláltam stb és hazudok. Írhatod. De attól még igaz lesz :D És Te pedig majd mondod, hogy "Neeeeem, mert tuti nem igaz." Attól még a valóság nem fog változni.

Ha Te bemagyarázod magadnak, hogy nincs értelme semmit csinálni, mert úgy sem lehet változtatni, akkor bizony tényleg nem lehet. és nem is fog változni semmi.

Leírtam, hogy hogyan és miért érdemes gyakorolni. Talán sose jön el a pillanat, hogy sikerüljön, de ha nem is próbálkozol, akkor biztos, hogy sosem jön el a pillanat, hogy sikerül.