Miért akarják a pasik állandóan otthon hagyni a nőket?

Egyrészt te nem bocsátottál meg, mert ami meg van bocsátva, az el is van felejtve, nem emlegetjük többet.

Másrészt az ilyet nem is KELL megbocsátani, a kérdés sokkal inkább az, MIÉRT vagy még együtt ezzel a link sráccal, aki nem szeret veled lenni? Jó az ágyban? (Ez egy lehetséges válasz csupán. Még csak nem is a legrosszabb.)

Ha nem akar veled lenni, akkor vagy egyáltalán nem szeret veled lenni (talán te is "csak" jó vagy az ágyban), vagy másik lehetőség, hogy elege van belőled, és kell egy kis kikapcsolódás "belőled". Ez utóbbi előfordul, meg is lehet érteni, el is kell engedni. De az is lehet, hogy nálatok olyan gondok vannak a párkapcsolatban, hogy el kell engedni -végleg.

Ha több hete nem alszol, az erre utal. Nincs bizalom, nem érzed magad biztonságban a kapcsolatodban. Valamin változtatni kell. Lehet, hogy éppen az Ő személyén. Sajnálom, ha túl kemény voltam, ezt csak így lehet.

Ha arra gondolsz igen, szerintem ott ismerkedik meg a lányokkal.

Beszoptad, mert nem ugyanazt érzi, amit te iránta.

Viszont görényezés helyett én azt mondom, hogy addig lesznek ilyen férfiak, amíg lesznek olyan nők, akik megbocsátják nekik a megbocsáthatatlant.

Esély mindig mindenre van.

Egy matematika professzor mondása szerint még annak is van matematikai valószínűsége, hogy a görögdinnyék maguktól ugráljanak fel a teherautó platójára. Csak ez a szám nagyon közelíti a nullát.

Hogy tedd magad túl? Egyetlen biztos módszer van, ha eltemeted, meggyászolod a kapcsolatodat, mint egy embert, vagy más veszteséget. Ha rögtön elkezdesz mással foglalkozni, másik pasit nézni, csajokkal társaságba járni, akkor ez kimarad, de később hiányozni fog. Szóval, ha fáj, akkor az azért van, mert fájnia kell. Az élet része. Néha rossz, máskor jó. Ha folyamatosan jó lenne, észre sem vennénk. Azért lehetnek jobb napjaink, mert vannak rosszabbak, amihez tudjuk őket viszonyítani.

A fájdalomban pedig ott van a következő öröm csírája. Akinek nagy fájdalmai voltak már az életében, az megtanul örülni. A boldogság nem egy pillanatnyi öröm az én felfogásomban, hanem egy képesség arra, hogy észrevegyem a jót mindabban, ami körülöttem van. Ha már tudom, hogy mennyi minden jó az életemben, ami lehetne rossz is, akkor jobban tudom mindezt értékelni.