Lányok mi a véleményetek olyan pasikról akik nem mennek bele vitákban, inkább hagyják, hogy a másiknak legyen igaza?

Én eleve nem veszekszem úgy, hogy anyázásig fajuljon a dolog, még sosem durrant el az agyam annyira, hogy ne tudtam volna türtőztetni magam, és szem előtt tartani, hogy soha semmi olyasmit nem mondunk a vita hevében, amit nyugodtan nem mondanánk ki. Szóval velem szemben nem érv, hogy az anyázást megelőzendő inkább elkullog a vitázás elől. Illetve intelligens férfiakkal kezdek, fel sem merül, hogy egy kis nézeteltérés miatt meg akarjon ütni, még akkor is, ha netalán felemelné a hangját veszekedés közben.

Én heves természetű vagyok, sokszor intenzívebben érvényesítem az érdekeim, véleményem, mint mások talán indokoltnak tartanák, de részemről ez nem egy ellenséges hozzáállás, szimplán csak ilyen a temperamentumom. Az a férfi, aki hozzám illik, az ezt tudja kezelni - és azt is felméri, hogy az viszont határozottan bosszant, ha nem áll bele a vitába, hanem csak elhallgat és nem lehet vele végigvinni az egészet. Nincs negatív véleményem azokról, akik inkább kerülik a konfliktusokat vagy inkább elmenekülnek egy vita helyszínéről, de hozzám egészen biztosan nem ilyen ember illik. Nekem fontos, hogy ő ugyanolyan hévvel és impulzivitással álljon ki a saját véleménye és érdekei mellett, mint ahogyan én is teszem, máskülönben nem érzem kiegyenlítettnek az erőviszonyokat, ledominálni meg semmiképpen sem akarok senkit.

Nekem nem egészen tiszta milyen helyzetről van szó.

Ha egy párkapcsolati konfliktus a vita helyzet akkor előbb utóbb ki fogom rakni azt a férfit is aki anyázni kezd de azt is amelyik mindig bólogat csak szembe ne kelljen velem szállnia.

Ha a párom és egy kívülálló vitája akkor teljes mértékben helyzet függő hogy fogom megítélni. Például ha egy random buli helyen bele köt valaki a páromba örülök ha pár nyugodt szó után közli hogy nem szeretne vitázni és tovább megyünk mert pont nem lenne értelme megkéseltetnie magát. Ha egy baráti társaságban szólalkoznak össze ketten és eljut a dolog az anyázásig akkor gyanús hogy nem lesz több közös program. Viszont azt se viselném el hogy a párom mindig csak bólogat és enged akkor is ha ez negatív hatással van rá vagy rám esetleg a kapcsolatunkra. Ugyanez a helyzet a családi vitákkal annyi különbséggel hogy ott azért a néma elsétálást én is jobbnak tartom sokszor hiszen ez egy olyan kapcsolat amit kár lenne anyázással mérgezni.

Az önérvényesítés módja mindig helyzethez kötött. De azt elvárom magammal szemben és másokkal szemben is a páromtól hogy ha fontos témában alakul ki a konfliktus és úgy érzi szükséges kis időt hagyni hogy lehiggadjanak a kedélyek később azért rendezze le értelmes kommunikációval. Tehát ne az legyen hogy mindig minden félbe marad mert ő nem vitatkozik és kész.

8-as nem fogod fel miről van szó, akkor hátrál ki az ember amikor érzi hogy nincs értelme belemenni, vagy folytatni. Nem téged fognak leütni, megkéselni. Ráadásul ott van a barátnőd is, az ilyen agresszív állatoknál hiába 50-el nagyobb az iqd verbálisan sem fogsz jól kijönni belőle. Csak buksz rajta. A saját presztízsed is rombolod vele, mert a másikat nem az ész érvek vezérlik, hanem ő le akar dominálni verbálisan (jellemzően túl ordibalassal, szitkozódassal, személyeskedéssel) , vagy fizikailag. Na most ha ez fizikailag megtörténik, ott marad a barátnőd egyedül, védelem nélkül. Hiányzik ez? Majd szerintem a férfiak tudják hogy mikor mit éri meg nekik csinálni.

9-es kérdező pontosan jól látod.

Te jó ég, ezt a kérdést...

A konfliktuskerülő emberek nem vonzóak. Senki nem akar ilyen könnyen elnyomható, senkivel együtt lenni. Szükséges azt érezni, hogy meg tudja védeni a párja.

Konfliktuskezelőnek kell lenni.

Nem értem honnan veszed, hogy férfiak csak üvöltözve és verekedve képesek vitázni. Állítom, hogy egyszer nem vállaltad még a véleményed, ilyen nevetséges rémképekkel kimagyaráztad inkább.

35F

#8 vagyok

A kérdést másodjára elolvasva értettem meg, hogy két férfi közötti konfliktusról van szó, nem párkapcsolati problémáról.

Így már teljesen más.

Így, ne is álljon bele egy esetlegesen tettlegességig fajuló vitába. Próbáljon meg kiállni az igazáért, de tudja mikor kell kiszállni, mikor kell otthagyni a másikat. Mikor van az a pont, hogy fizikai bántalmazást megelőzve rá kell hagyni a másikra.

"Véleményem szerint is a nők szeretik látni amikor a pasik kakaskodnak"

Nem, én nő vagyok, és UTÁLOM! Bennem iszonyatos visszatetszést (és szekunder szégyent) kelt. Ez "a" legalja proli színvonal. Egyébként is borzalmasnak tartom az öncélú (= egós típusú) rivalizálást.

3

Szubjektíven így látod:

"Ha a másik fél nyugodt és értelmes marad jellemzően"

Akkor látod őt ilyennek, ha nem húzod fel magadat szép csendben.

De ha a szerinted nyugodt személyiségedet vagy valami kényes dolgodat kritizálja valaki, akár jogosan, akkor őt úgy fogod látni mintha felhúzta volna magát, akkor is ha valójában nyugodt, holott te húztad fel magad és ez sugárzik át rá. Van ilyen is, persze néha épp a másik ideges alapból valami miatt, de akkor ha fontosak az észérvek, minek forszírozod a megbeszélést éppen akkor. Az egy észérv hogy alkalmas időpontban kommunikálj. De nem tudsz leállni a sértődés miatt. Sok ilyen eset van.