Az én hibám, hogy elutasítottam egy beteg embert?

Én sem tudnék elfogadni egy beteg embert párként, kivéve ha a betegsége előtt szerettem meg vagy én magam is hasonló betegséggel küzdenék. Egyszerűen sokat elvenne az életemből az, hogy hozzá alkalmazkodjak és a betegségéhez illeszkedő életet éljünk együtt és még azelőtt elmenne a kedvem a kapcsolattól, hogy egyáltalán élvezném...

Az meg aztán, hogy kamuzik róla vagy titkolja... Miért kell húzni egymás idejét? Hogy majd hátha belédszeret és vállat von azon, hogy hónapok kérdése és tolókocsiban fogtok csak közlekedni? Ezt maximum annál fogadnám el, akit nagyon szeretek. Akkor kitartanék mellette. De egy idegen ember nem bír a szememben ekkora töblettel, hogy mellette én is lemenjek gondozóba vagy nem is tudom. Akkor inkább bele sem megyek.

Lehet utálni.

Bakker, àljon màr meg a lakodalmas menet!

Először is, neked van jogod megsèrtődni hogy hülyènek nézett és eltitkolta. Kb hazudott minden alkalommal

Masodszor, had döntsem màr el èn szabadon hogy mit akarok. Ehhez senkinek semmi köze.

Nem attól vagy szolidàris hogy parkapcsolatba lépsz egy nyonorékkal hanem attól hogy segíted az olyan tevekenységben amit a betegsege miatt korlatozott.

En nagyon beolvastam volna neki.

Az emberek nagyon el vannak tèvedve. A marha nagy tolerancia csak addig tart amíg nem az ő bőrükre megy a jàtèk.

Nem a te hibád, ő nem említette meg ezt a kis apróságnak nem mondható tényezőt. Ez azért nem olyan dolog mint ha az embernek 3 mellbimboja van, ez komoly akadály lesz a későbbiekben. És ha te azt mondod h ez neked nem fér bele akkor nem fér bele. Neked is ugyan olyan jogod van nemet mondani mint bárkinek. Sok hülye is csak mondja h persze ő így meg úgy csinálná meg stb. De valóságban ok se mennének bele, de mondani könnyebb. Ne érezd rosszul magad miatta, az h sajnálod h egyedül van meg normális hiszen ember vagy és együtterzo is. De mindenkinek van elég baja, nem foglalkoztat mindig mindenki más bajaval.

Keress tovább, a következő talán jobb lesz.