Ez egoizmus vagy valami minta alapú kényszer, hogy nekem nagyon fontos az, hogy figyeljen rám és magamért szeressen az a lány, akivel ismerkedem?

Kicsit tipic aranyifjú vagyok,akinek látszólag minden segge alá volt rakva gyerekkorában, csak éppen a figyelmet nem kaptam meg soha a szüleimtől, mert vannak problémásabb testvéreim és mindig velük kellett foglalkozni. Pontosabban csak akkor kaptam meg, ha teljesítettem valamit, minden kedvességet a teljesítmény függvényében kaptam meg.

Kapcsolati téren is hasonló a helyzet. Ha ismerkedem egy lánnyal, nekem az a legfontosabb, hogy érezzem a figyelmét,h magamért szeressen, ne csak érdekből,felszínességből legyen velem, h nem a helyes arcom,vagy a pénzem,a lakásom stb. érdekelje, hanem az én személyem, ha ezt nem érzem, akkor nagyon kiábrándulok és hagyom a francba az egészet. Márpedig általában ez van, mindig ez van. Ha nem is egyből ,de előbb-utóbb ez derül ki,és ilyenkor az addigi nagy lelkesedésem teljesen letörik és összeomlok. Azt érzem, h megint ismétlődik ugyanaz a minta, mint a szüleimmel, h csak a teljesítményem számít, érzem az elvárást,h valamit le kell tennem az asztalra, mert nem önmagamért szeretnek.