A nőknek senki nem elég jó? Vagy csak a kifogások jönnek?

Ma randiztam egy nővel, 10 évvel idősebb nálam. A randit megelőzték hosszas esti beszélgetések telefonon. Úgy tűnt minden oké lesz.

Találkoztunk, kb. 2 órát töltöttünk együtt, beszélgettünk, nem volt kínos csend soha. Nekem úgy tűnt, hogy sínen van a dolog, amikor egyszer csak közli, hogy ő nem akarja ezt folytatni, mint férfi és nő, de nagyon még, mint barátok sem. Kérdezgettem, hogy oké, de legalább mondja el, hogy mi a gond velem. Talán a küllemem? Azt mondja nem. Kb. faggatnom kellett, hogy bár elfogadom, de legalább mondja meg, miért döntött így, mire nagy unszolásra kinyögte, hogy ő magának értelmiségibb férfit tud elképzelni.

Ekkor felnevettem kínomban. Korábbi esték során 2 órákig telefonáltunk, mindent átbeszéltünk, a spiritualitástól kezdve, párkapcsolatok, érzések, tervek, célok, hobbik, érdeklődés, szóval komoly beszélgetések voltak, erre a randin benyögi ezt. Ő is és én is egyetemet végeztünk, sokat olvasunk, a magam nevében írva érdekel az önismeret, jungiánus pszichológia, társadalomtudományok, csillagászat, sok minden.

Valójában a külsőm nem foghatta meg és kellett egy kibúvó, mert nem akart megbántani?

Minden volt már, de ilyet még sosem mondtak. Azt is hozzátette, hogy a lényem nem fogta meg. Rendben, ezt még el is fogadtam volna, de ez, hogy értelmiségibbet keres. 😃

Azt hiszem, leteszek az ismerkedésről egy időre. Amúgy sem vittem túlzásba jó ideje, de ez durva volt.