Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ti mit tennétek a helyemben?

A barátommal 4 éve vagyunk együtt (egy párszor már szakítottunk 1-2 napra). Nem egyszer ütött már meg, de én mindig megbocsátottam neki. Elég labilis a kapcsolatunk. 3 hete a szülinapi bulimon kikezdett egy barátnőmmel ( a csaj állítása szerint, a többiek szerint inkább a csaj kellette magát) majd 2 napra rá szakítottunk, mert közölte velem, hogy a haverjával kettesben akar menni nyaralni. Velem a 4 éve alatt egyszer volt 3 napot nyaralni.

Ez a szakítás közel 2 hétig tartott, úgy, hogy közben sms-eztünk, lefeküdtünk egymással..stb.

Egy hete békültünk ki. De semmi nem változott, ugyanúgy veszekszünk, mint a szakítás előtt (pedig máskor a szakítgatások után mindig jó/jobb volt). Könyörögnöm kell, h jöjjön el hozzánk. Pedig szereti a szüleimet. Vagy arra hivatkozik, h nincs pénze, vagy arra, h pihenni akar. Ma reggel hazaért a munkából, aludt egy pár órát, és elment a haverjának a barátnőjével strandra (kettesben). Hozzám azért nem jött el, mert pihenni akart. Velem nem tud normálisan beszélni, de mással (más nővel) igen! Az utóbbi időben rengeteget iszik, olyankor még ingerültebb, agresszívabb. Ha meg nem iszik, akkor meg azért.

Mit csináljak?