A pasim nővére meghalt autóbalesetben, de ő nem akart résztvenni a temetésen, vizsgákra hivatkozva. Baj, hogy ez engem kiábrándít?

Temetéseken és esküvőkön jelennek meg a legkétszínűbb emberek általában, akik amúgy a másik felé sem bagóznak, rosszabb esetben bántják is, de ezeken az alkalmakon játsszák, hogy mennyire sokat jelent nekik az, akiről az esemény szól.

A párod semmi rosszat nem tett, a rosszindulatú rokonoknak meg csak a szájuk jár. Utólag is kimehet a temetőbe elbúcsúzni, a rajta csámcsogó rokonok nélkül.

Melyik ember kívánná azt a szerettének, hogy érezze az rosszul magát, hogy neki jobb legyen??

Ez annak szól, aki szerint a srác cserben hagyta a családját!

Mert én nem. Az egy élő fiamnak azt kívánnám, hogy legyen neki minél jobb és könnyebb a gyász. A normális szülők önzetlenek és nem várják a gyereküktől, hogy az megjátssza magát, vagy a szüleit támogassa, mikor neki is épp olyan rossz. Ha attól lesz könnyebb neki, hogy távol marad, akkor az a legjobb. Rokonok csak képmutatást tudnak elvárni(keresztszülő)

Gondolom nem vagy szülő, én igen.

Egyébként 3 éve járnak a csajjal, a kérdezőnek többévvel mélyebb viszonya volt(lehetett) a testvérével.

Ki várja el a párjától, hogy egyből megnyíljon?? Ki kényszerít ki mély vallomást, ami nem jön magától? Milyen pár az, aki a saját lelkiüdve érdekében elvárja a friss gyászolótól, hogy engedje magához közel és indokoljon meg mindent?

Én a csajt dobnám, sietteti a gyászt, magyarázatokat vár, lenézi azt, ahogy a párja érez, szégyenkezik a párja gyászkezelése miatt..

Egészen más szinten mozog egy testvér halála, mint egy 3 éves járás...

#33 Nem elvárásokról van szó hanem gesztusokról. Senkinek sem KELL csinálni semmit, de azért csak jobb egy családnak lenni,mint az, ha mindenki megy a saját feje után.

Az meg talán mégiscsak lehet tényező egy kicsit egy kapcsolatban, hogy a másik hogy kezeli a krízishelyzeteket (nem a gyászt).

Mert ők nem egy család?? Hány méter távolságot kell tartani, hogy még egy családnak számítsanak?

Attól család, hogy szeretik egymást!

Ez megszűnik, ha nincsenek együtt egy programon?

Olyan gesztust nem teszünk, ami nekünk rosszul esik(pl gyereket nem kényszerítünk arra, hogy puszilják azt, akit nem akarnak)és ezt másik részről meg kell érteni!

Minden krízishelyzetet máshogy kezel az ember!

Én pl lefagyok kellemetlen helyzetekben, ha szociális része is van(durva veszekedések)de mikor a gyerekem baleset érte egyből reagáltam, pedig nem bírom a vért. Vezetni képtelen vagyok, mert elengedem a kormányt stresszhelyzetben. Mikor meghalt egy barátom, nem tudtam nem sírni random, ha csak eszembe jutott, akartam róla beszélni és feleleveníteni az emlékeket. Mikor megcsaltak halál nyugodt voltam és nem éreztem semmit, minden kihalt, gépi üzemmódban logikusan csináltam mindent..

Nem lehet a krízishelyzeteket egy kalap alá venni, mindet pedig kevesen tudják tesztelni házasság előtt(szerencsére senkivel sem történik ennyi szörnyűség rövid idő alatt)

"Nem kérdezősködni, nem ítélkezni, csendben támogatni."

Neki meg a szüleit, de xarik rá. A vizsgára hivatkozik. Annyira megviselt a dolog? Akkor a párja miért nem tud róla?

Hihetetlen milyen kozombosek az emberek manapság.

Ha szülei meghalnak majd mi lesz? Nem megy el, nem intéz temetést, mert éppen nem ér rá?

Szégyen ez a pali.

Könnyen lehet olyan egy veszteség, hogy az emberben elszakad valami belül. Lehet a fájdalom olyan fojtogató, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Annyira személyes, hogy egyedül kell vele maradni.

Igen, a vizsgára hivatkozás nagyon félresikerült indok. Azonban az is lehet, hogy a párodat annyira megérinti az eset, hogy még azt sem mérlegeli, hogy mennyire béna kifogást talált a menekülésre. Sok olyan család van, ahol a fiúgyermekeket nem tanítják meg az érzéseik kezelésére, azok megfelelő kifejezésére, hanem még mindig azt a pszichológiailag nagyon problémás mintát adják át, hogy egy férfi ne érezzen, ne sírjon, legyen "erős" satöbbi. Ha a párod is ezt tanulta otthon és úgy érzi, hogy ezt várnák tőle ebben a nehéz helyzetben is, miközben a fájdalma sokkal mélyebb annál, hogy úgy érezné, a kívánalmaknak megfelelően tudja azt kontrollálni és elrejteni, akkor természetes a menekülés.

Egy jó testvérkapcsolatban gyakran kialakítanak a gyerekek egy közös világot, amiről még a szülő sem tud, vannak titkos egyezségek, saját kifejezések, hitek és erős egymásba vetett bizalom, megtartás. Az együtt megélt gyerekkor egy nagyon erős kapocs. A párod könnyen érezheti úgy, hogy az ő veszteségét nem értheti meg senki és ebben igaza is van. Szemét dolog elveszíteni egy testvért. És a végső szembesüléstől is természetes a menekülés.

Rokonok hadával jópofizni, akiknek igazából semmi meghatározó élménye nem volt az elhunyttal, csak illendőségből sűrítenek a temetésen... Miközben úgy beszélnek "Sárikáról", hogy közben tudod, hogy Sárának a háta borsózott a sárikázástól... Vagy érzed a megnövekedett nyomást, hogy a szüleid most vigaszt remélnek tőled, pedig majd szétszakadsz belül a fájdalomtól? Természetes a menekülés.

Hogy hol volt a párod a temetésről? Ne szégyenkezz, talán mondd azt, hogy nagyon megrázta a veszteség. Ennyi. Nem dolgozta még fel, egyedül akar maradni a fájdalmával, nem akarja elhinni, nem tudja elhinni, időt kell neki hagyni, nagyon közel álltak egymáshoz stb. Érzésekbe nem lehet belekötni.

Nem a temetés volt a testvére utolsó útja. Az Ő utolsó útja egy halálos balesettel végződött.

Érdemesebb lenne bizalommal és előítéletek nélkül közelítened a párod felé, félretéve illemet, képzettársításokat. Fogadd el, hogy olyan veszteség érte, amit nem tud(hat)sz megérteni. Próbáld elfogadni, hogy ő így tudta ezt kezelni. Lelki fájdalom hatása alatt az embernek könnyen elvész a "megfelelési kényszere", ez olyan, mintha egy fekete lyuk nyílna benned és beszippantana: nem fog számítani a külvilág. Az ilyenek próbái lehetnek egy kapcsolatnak, hogy tudsz-e mellette állni akkor is, ha kamuindokok mögé bújik, elrejti az érzéseit vagy számodra érthetetlenül cselekszik egy nehéz helyzetben. A későbbiekben pedig Te magad is segítheted abban, hogy felismerje és elfogadja a saját érzéseit, tudjon beszélni róluk. Egy párkapcsolatban ez amúgy sem hátrány.