Fiatal lányok, akik párkapcsolatban éltek, összeköltözve a párotokkal, még nappalin tanultok, dolgozni nem tudtok, kaptok-e a szüleitektől pénzt?

Inkább szülőként tudok nyilatkozni.

Amíg tanul a gyerekem, addig a TANULÁSBAN utolsó leheletemig támogatom.

De ha elköltözik, mert önálló felnőtt életet akar kezdeni, akkor megkapja az útravalót, és lehet saját lábra állni. Nem vagyok köteles életem végéig eltartani! Természetesen szeretem, másban támogatom, ha bajban van, akkor haza is költözhet. De a mamahotel bezárt, amint költözik.

18 éves koromig támogatott anyám, utána amíg itthon laktam, én adtam bele a rezsibe, a saját kajámat én fizettem. Ha venni kellett valamit, pl bútor annak is felét állnom kellett. Mikor eljöttem ebből az "albérletből", akkor se támogatott természetesen.

Volt időszak, kb 2 hónap munkanélküliség, addig a párom tartott el. Utána dolgoztam, mindenbe beleadtam. Most nappalis vagyok, dolgozok mellette.

Pedig nem büfé szakon vagyok.

Minden megoldható, csak akarni kell.

Ha nagyon jó a szülők anyagi helyzete, akkor persze kedves tőlük, ha támogatnak, de nem kötelezheted rá őket.

Ha nem gazdagok, akkor végképp ne várd el.

Felnőtt vagy, gondoskodj magadról.

Ami tíz éve 100 ezer volt, az ma 200 ezer, plusz a zsebpénz. Az mennyi? 300 ezer havonta? Amikor az átlag fizetés nincs ennyi?

Mennyire igazságos, hogy a két szülő egy fizetésből él, csak hogy az egyik gyerek két fizetésnek megfelelő összegből éljen?

Mi van, ha van testvére is? Akkor egyformán támogatják őket, jó esetben. Apa odaadja a fizut az egyiknek, anya a másiknak, és boldogan összebújnak a híd alatt, hogy milyen jó szülők.

Nem minden család áll úgy anyagilag, hogy két, három vagy több háztartást fenn tudjanak tartani. Az a durva, hogy egyre több fiatal viszont akkor is elvárja a teljes eltartását, mikor kirepült. Mire fel?

Nem azt mondom, hogy 18 évesen lehet menni, nem köteles eltartani. (Velem megtették. Érdekes, tudtam tanulás mellett dolgozni.) De ez elég durva, hogy a mi generációnk mindent megteremt magának, mert minimális támogatást se kap. Annyit se, hogy a nagyszülő figyeljen az unokára egyszer egy évben, mert magunknak szülünk.

Mellette teremtsünk meg mindent a gyerekeinknek is, és mosolyogjunk, ha saját jövedelem nélkül unokát hoznak a nyakunkra?

Kicsit el van tévedve ez a generáció.

"Tanulás miatt nem tudtok dolgozni."

Aki akar, az tanulás mellett is tud dolgozni.

Elég konzervatív szüleim vannak. Eszembe se jutott volna, hogy összeköltözés után elvárjam az apanázst. Ezzel az erővel most is tarthatnám a markomat, hiszen a GYED elég kevés, és nem tudok dolgozni pici gyerek mellett. Csakhogy nem ők kérték, hogy szüljek gyereket. Ez a férjem és az én közös döntésem, ketten teremtettük meg a feltételeit. Pont úgy, mint 5 éve az összeköltözésnek. Kiszámoltuk, hogy mennyit keresünk, mennyi a rezsi, az albérlet, (később a törlesztő), és mennyiből élünk meg. Amíg nem tudtam magam eltartani, addig nem költöztem el.

A szüleim, úgy érzem, hogy maximálisan támogattak azzal, hogy beszálltak az önerőbe, mikor lakást vettünk. Ezt se mi kértük, nem is számítottunk rá.

A szuleim tartottak el, ahogyan a testvereimet is. Nalunk ez termeszetes volt, hogy aki tanul az tanuljon. Tobbszor akartam menni dolgozni, de a parom is meg a szuleim is lebeszeltek rola.

Az osszekoltozessel csokkentek a koltsegek, mert csak rezsit kellett fizetni, az havi 25. A szuleimtol egy honapban kb huszezret kaptam az egyeb koltsegekre, meg ha vettem egy cipot, kabatot akkor azt kifizettek. A tobbi jovedelmem az az osztondij es szoctam volt.

Sosem kuzdottem penzzavarral, mindig kijottem ennyi penzbol.

Szerencsere sosem kellett a paromnak eltartania, a koltsegeket jovedelemaranyosan osztjuk el. O tobbet keres, tehat tobbet is kolt.

Hát én az egyetem alatt nem akartam volna osszekoltozni az akkori pasimmal. Több okból sem...

De ha akartam volna, akkor sem kaptam volna otthonról semmit a közös életre. De így, h otthon laktam ugye nem kellett beleadni a közösbe, tehát saját szoba, kaja volt és néha volt egy pénz is, bár az főleg jegyztekre meg egyéb sulis dolgokra.