Fiatal lányok, akik párkapcsolatban éltek, összeköltözve a párotokkal, még nappalin tanultok, dolgozni nem tudtok, kaptok-e a szüleitektől pénzt?

Nem költöztem Vele össze az anyagiak miatt, fel sem merült bennem, hogy nàla lakom és ő majd “eltart”. A szüleimnek is sokkal több kiadás lettem volna egy másik háztartásban, mint otthon.

Nappali tagozat mellett heti 16-20 órában elmentem dolgozni.

N24

Suli után szoktam menni 4órás munkára, nyári téli őszi szünetbe meg rendessen dolgozok :) nem egy teljes fizetés, párom dolgozik, 60-40 % ba oszlik meg álltalába a kassza.

20l

Mondjuk úgy oldottam meg az anyagiakat, hogy nem akartam felnőttesdit játszani amíg nem tudtam magam eltartani apuka meg anyuka nélkül... Az egész kérdést nem értem. 17 éves korom óta dolgozom, egyetem mellett is simán belefért. Baromi ciki ha huszonévesen vagy anyuka vagy a párod fizet neked mindent. És hatalmas pofátlanság úgy összeköltözni valakivel, hogy semmit nem tudsz a közös életbe beleadni. Sok embert ismerek sok egyetemről, sok szakról. Nincs olyan, hogy nem tud dolgozni. Olyan van, hogy nem akar. Ne mondja már nekem senki, hogy nem tud elmenni legalább 4 órázgatni valahova ha ennyire felnőtt akar lenni meg különköltözni.

Akkor költöztem össze a párommal, amikor már kerestem annyit, hogy bele tudjam adni a részem a közös életbe. Addig semmi értelme nincsen az ég világon.

Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az itt nyilatkozók valóban jártak-e egyetemre.

Én igen, nappalin, ami azt jelentette, hogy szétszórva voltak az óráink, délelőtt, délután, gyakran kora estig.

Amellett képtelenség lett volna hétköznap munkát vállalni, mert vagy az egyetem látta volna kárát, vagy a munkahely.

Egyetemre járni azt is jelenti, hogy keményen tanulni kell, két előadás között én könyvtáraztam, esszéket írtam, vizsgákra tanultam, nyelvvizsgára készültem, szemináriumi kutatásokat bonyolítottam vagy gyakornokként dolgoztam, ami a szakomhoz kapcsolódott, és amiért nem kaptunk pénzt.

Ugyanakkor volt (van) egy szerelmem, aki már végzett és dolgozott, és akivel az egyetem utolsó 2 évében már együtt laktunk.

Szerintem az égvilágon semmi ciki nincs abban, hogy anyuék támogattak.

A pénzt a közös háztartásba raktam bele, nyári szünetekben meg pénzért dolgoztam, és akkor volt saját bevételem, illetve évközben eseti jelleggel tolmácsoltam és nyelvet tanítottam, olykor fordítottam, de ezek nem rendszeres melók voltak, épp, amire futotta az időmből.

A suli után meg rögtön dolgozni kezdtem, és azóta össze is házasodtunk.

Én nem csináltam ilyet, mert a mi családunkban a 18.születésnapod után anyagi támogatásban részesülni veszélyes dolog. Anyám arról is számlát készítene hogy hány pelenkát vett nekem. Tehát számításba se jön, hogy elköltözzek anyám finanszírozásából.

De most beszéljünk a te esetedről: Ha anyád nem milliárdos akkor ő igen szarul jön ki ebből anyagilag. Kell fizessen a saját rezsije mellé egy random albérletet, még egy fél rezsit és kajapénzt minimum. Miért tenne ilyet? A logika az, hogy ha nem komoly a kapcsolat akkor összeköltözés után sem lesz az, bármennyire hangzik annak. Ha komoly akkor tudtok várni.

A párodtól sem kérheted hogy tartson el mert alárendelve érzd magad hogy más pénztárcájában túrkálsz ha akarsz venni egy csokit.

Megsúgom munka mellett is necces összeköltözni mert a kaucióra gyűjteni kell. Kell gyűjteni a felmerülő költségekre (ha nem lesz mikró, ha nem lesz mosógép, ha lesz akármi de nektek nem felel meg. Felmosóvödör, wc kefe, kisfazék, és mindjárt nem olyan olcsó mulatság) Legalább 3-4x átszámolni minden költséget úgy, hogy a téli rezsivel számolsz és a legalacsonyabb fizetéseddel. Ha úgy is maradsz valamennyivel akkor nyugodt lélekkel mehetsz.

Engem egy ideig támogattak, de csak talán egy félév erejéig. Utána dolgozni kezdtem egyetem mellett is. Az egyik korábbi válaszoló, aki kétségbe vonja ennek az igazságtartalmát- rugalmas munkaidőről halott-e már? Az egyetemen az óráim nekem is szét voltak szórva, az egy dolog, hogy felére általában nem mentem be az előadásoknak (nem volt kötelező, és amúgy is mindig feltöltötték a Neptunba a .ppt-ket meg a cikkeket, amiket vittek), de azért így is volt időm nyugodtan dolgozni heti 20 órában. Két előadás/gyakorlat között elmentem dolgozni, esetleg még utána. Tanulni este, hétvégén illetve vizsgaidőszakban 0-24 tudtam, és nem sok tárgyat buktam el így sem, pedig nem is büfészakra jártam. Szóval megoldható. Arról nem is beszélve, hogy az előadásokat leszámítva a gyakorlatokat olyan időpontokban veszed fel, ahogy szeretnéd, mert egyszerre több időpont volt meghirdetve mindig. Nekem a péntekeim általában szabadok voltak, az egész egyetem alatt talán egyetlen félév volt, amikor péntek délelőtt volt egy előadásom, aznap mindig tudtam 8 órát dolgozni pl.

Mindazonáltal abban egyetértek, hogy nem ciki. A tanulás is kemény munka, csak nem fizetik meg, attól még nem "felnőttesdit játszunk" téma az egész, most csak azért, mert valaki mondjuk doktorit csinál, vagy olyan területen szeretne dolgozni, amihez követelmény a mesterdiploma (neadjisten osztatlan képzésben vesz részt, pl orvosira jár, amellett azért tényleg ritka, aki tud dolgozni), akkor ne éljen különálló, felnőtt életet 26-30 éves koráig, amíg biztosan ki nem tudja fizetni a költségek kereken 50%-át? Hagyjuk már. Ha a párna megfelel és a szülőknek belefér, akkor szerintem csak megbeszélés kérdése.