Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lenne a megoldás? Sokáig éltem párkapcsolatban/párkapcsolatokban. Sok sok problémával járt, az egyedüllét kényelmesebb de így valahogy üresnek tűnik az élet.
Figyelt kérdés
Párkapcsolatban mindig alkalmazkodni kell ami gyakran szörnyű kényelmetlen. Plusz sok időt is elvesz olyan dolgoktól amik fontosak a számomra. Plusz kicsit a hitemet is elveszítettem a sírig tartó szerelemben. Szóval csupa probléma csak az egész. Most épp ezért egyedül vagyok. Ami sok szempontból megnyugtató, és kényelmes, és jobb. De azóta gyakran vagyok szomorú mert úgy érzem nem vagyok fontos senkinek, és nekem sem fontos senki. Jól esne néha mikor hazamegyek egy nagy ölelés. Nem tudom mi a jó megoldás? Hogy lehetne a szingli életben pótolni ezt a hiányérzetet? Azt is utálom, hogy a társadalom megbélyegez mert egyedül vagyok már nem 20 évesen és randizgatni sincs semmi kedvem.2019. máj. 11. 12:34
1/11 anonim 
válasza:
válasza:Sajnos a párkapcsolatokban is vannak problémák, ahogy minden dologban van jó és rossz is. Hogy te ezeket mennyire toleralod, rajtad múlik.
2/11 anonim válasza:
válasza:Ha alapvetrően önző vagy -mint ahogy a leírásod sugallja-, akkor nehéz dolgod van, lesz, mert mindenféle kapcsolat, emberi, vagy ember és állati, vagy akár az ember és a motorcsónakja, vagy a kocsija: törődést igényel.
3/11 anonim válasza:
válasza:En ismerkedek, randizgatok, de egy ponttol tovabb nem akarok folytatast. Igy megkapom az erzest, hogy erdekelek valakit, de elhetem kenyelmesen az eletemet egyedul. Aztan majd lesz valaki ugyis, akinel azt erzem, hogy egyutt akarok vele lenni.
4/11 A kérdező kommentje:
2. Szerintem ne próbálj rám címkéket nyomni ismeretlenül. Mert ez rólad mond el valamit, rólam semmit.
Nincs se csónakom, se autóm, se állatom....de mindhárom elég rossz példa volt.
2019. máj. 11. 14:19
5/11 anonim válasza:
válasza:Ez mindenkivel igy van. Alkalmazkodni csak az anyukadhoz nem kell, de a tarsadhoz, a fonokodhoz, a menetrendhez kell. Ilyen az elet.
6/11 A kérdező kommentje:
Ez vicces.....az anyukámhoz 100% többet kellett akalmazkodnom mint bárki máshoz ezen a földön. El is menekültem tőle. Talán pont ezért is esik olyan jól a nyugalom. Amíg otthonról menekülve éltem párkapcsolatokban addig az szabadság érzest adott az otthoni állapotokhoz képest a párom kevésbé korlátozott. Mióta egyedül élek egy párkapcsolat komoly korlát a teljes szabadsághoz képest. Erről nehezebb lemondani. Valószínű itt van a kutya elásva.
2019. máj. 11. 16:03
7/11 anonim 
válasza:
válasza:Bizonyos emberekre jellemző, hogy "korlátoznak", vagy úgy gondolod, hogy mindenkire? Az nem lenne megoldás, hogy olyan társat választasz, akivel jobban érzed magad?
Amúgy furcsállom, hogy úgy beszélsz egy társról, mintha nyűg lenne a nyakadon, ARRA esetleg nem gondoltál, hogy a párodnak is ugyanúgy alkalmazkodnia kellene HOZZÁD, tehát jó esetben nem abból áll az egész, hogy csak te alkalmazkodsz, tudod, a kapcsolat kölcsönösség alapú. Tehát a részedről fura, hogy ezt ilyen egyoldalúnak fogod fel. Talán neked is ki kellene fejezned a saját igényeidet ahhoz, hogy mások is alkalmazkodni tudjanak ehhez és nem csak kiszolgáltatottan másokhoz alkalmazkodni. Tehát elvileg a kapcsolatban levő problémák nem olyasvalamik, amiket te egyedül oldasz meg, hanem a pároddal ketten közösen kezelitek.
8/11 A kérdező kommentje:
Eddig volt 7, 6, 3.5 , 2 éves kapcsolatom. Nyilván ők is alkalmazkodtak, de valahogy úgy éltem meg mindig, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak. A másikénak sem és a magaménak sem. Amit gondolok, hogy lennem kéne egy kapcsolatban. Többnyire én szakítottam mert már nem felelt meg a másik, mert úgy éreztem csak nekem kell változnom, és nem bírtam el az egészet. Nem tudtam megfelelni. Őket pedig többségébn úgy éreztem nekem tolerálnom kell olyannak amelyinek és nem hajlandóak semmi kompromisszumra. Semmin változtatni ami engem zavar. Már tényleg nyűg volt. Lehet, hogy bennem volt/van a hiba. De ezt sajnos nem látom át az egyik félként.
2019. máj. 11. 18:10
9/11 A kérdező kommentje:
Olyat választok akivel jobb mint egyedül? Persze el tudnék képzelni egy tökeletes társat. De nem találkozom vele. A netről meg nem lehet ilyesmit rendelni. :D azt meg már megtanultam, hogy egy rossz kapcsolatnál sokkal jobb egyedül lenni.
2019. máj. 11. 18:11
10/11 Joll válasza:
válasza:Nem lehet érdemben hozzászólni a témához, ha nem tudjuk kb., hogy alkalmazkodás alatt mégis mire gondolsz. Kis apró-cseprő dolgokra, vagy nagy dolgokra. Nem mindegy, hogy azt nem tudod elviselni, hogy a másik horkol vagy ahogy a ruháit leteszi, és ilyen kis dolgokon akadsz fenn, vagy nagy dolgokon: ne dolgozz - légy otthon, ne legyen életed rajta kívül stb. Van pár egyedülálló barátnőm, és úgy látom náluk, pont ez a gond, hogy rettenetesen nem tudnak-akarnak alkalmazkodni, az pedig elengedhetetlen. Együttélni valakivel igenis kell kompromisszum, természetesen nem mindegy, milyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!