Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti, akik már huzamosabb ideje egyedül vagytok, hogy szoktátok enyhíteni az olykor-olykor fellépő és kínzó szeretethiányt?
Elfoglalom magam, sosincs időm magamat sajnálni. Hétköznap hatkor kelek, nyolcra az irodában vagyok, este 7-kor érek haza, finon habfürdő, egy izgalmas kömyv, jó zene a pihenéshez.
Hétvégén kiallítás, programok, reggeli edzés, tanulás.
Talaltam egy kutyat es azota egyutt vagyunk. Akkor meg volt egy rossz elettarsi kapcsolatom,de a pasit kirugtam.
A kutyam mindig orul nekem.
Minden hajnalban egyutt futunk.
O eletem legjobb dontese.
N
Nekem minden nap rossz.
Tőbb ève magányos vagyok.A leg rosszabb amikor haza èrek a munkából ès csak az üres lakás vár.Már hiányzik hogy legalább egy nô átöleljen de ebbe már nem hiszem hogy lesz rèszem.
Kiakadok és hülyeségeket csinálok és tervezek.
Rájöttem, hogy ez nem maradhat így tovább, mert meg fogok őrülni, de béna vagyok nőkeresésben.
Sehogy nem tudom enyhíteni. Annyira nem bízom már a nőkben, hogy alkalmi, lazább kapcsolatba sem vagyok már képes belemenni, prostinak meg ilyen szempontból nincs értelme.
Próbálom magam arra kondicionálni, hogy egyedül is teljesnek érezzem az életem, de ez nagyon nem könnyű dolog, időről időre azért nagyon rám tör, hogy hiányzik a női társaság.
Szerintem ez ellen nem lehet mit tenni, valahogy túl kell lendülni ezeken a mélypontokon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!