Normális, hogy a barátom ennyire spórolós?

Jól látod, itt tényleg nem arról van szó, hogy smucig lenne. Sokkal inkább az van, hogy a párod nem tud egy kicsit se elszakadni a családi mintáktól, görcsösen ragaszkodik hozzá, mert ő így érzi jól magát.

Ez több dologban is megmutatkozik:

- férfi minta: Ő a férfi, neki "kell" mindent fizetnie, éttermet, lakást, rezsit, stb.

- hűtő, mikró: Valószínűleg ezt látta otthon, és enélkül is nagyon jól megvoltak, nem is érti miért lenne ezekre szükség, és tényleg pénzkidobásnak érzi.

Mindenkinek megvan a maga "hülyesége", amin nem tud és/vagy nem is akar változtatni, pedig nincs túl nagy jelentősége. Először is tudatosítania kell magában, hogy ilyen berögzült mintái vannak, és neki kell meghoznia a döntést, hogy szeretne ezen változtatni, mert ő is hülyeségnek érzi. Csak tudatosan, szépen lassan, nehezen lehet ezeken a mintákon változtatni.

Saját példámat is hozhatnám. Nálunk például nagyszülők nagyon nagy szegénységben nőttek fel, sokat éheztek, náluk elképzelhetetlen volt, hogy ételt kidobjanak. A szüleimnél már nem volt ilyen probléma, nálam se. De mégis két generáción keresztül tovább öröklődött ez, és ha a hűtőben megromlik a kaja és ki kell dobni, bennem van egy kis rossz érzés. Másik példám, hogy én pl. szeretek sátrazni, vadkempingezni, sose voltam igényes a szállásra. Én se értem mi a jó 10-20e-ket kiadni szállásra egy éjszakára, mert aludni bárhol lehet, de el tudom fogadni, hogy másnak ez fontos lehet. Ha úgy alakul, nagyvonalúan kifizetem azt is, de belül azért egy kicsit ott van az érzés, hogy ez mégiscsak pénzkidobás, még ha nem is hiányzik máshol. Még egy példa: Volt párom hitt a homeós bogyókban, én kb. sarlatánságnak tartom, pénzt nem adnék érte. Itt az volt a kompromisszum, hogy megveszi saját magának, én meg nem piszkálom, hogy hülyeségre költ.

Visszatérve a párodhoz. Szerintem ez a szint már egy kicsit túl van a normálison, ennyire nem szabadna görcsösen ragaszkodnia a bevált mintákhoz, egy kicsit neki is kéne engednie, egy kicsit neked is jobban kellene tolerálnod az ő hülyeségeit. De ezt meg kell beszélnetek egymással, csak úgy működhet. Nem szabad veszekedni, követelni, stb. Pár példa kompromisszumra: OK, hogy ő nem akar hűtőt venni, de cserébe belemehetne, hogy te vedd meg. Vagy belemehetne, hogy kifizesd a reptérre az üzemanyagköltséget. Nyaraláshoz meg kereshetnétek pl. booking.com-on olcsó szállást, ahol csak ti vagytok. Hostellel kb. egy árban van vagy még olcsóbb is, és nem kell másokkal osztozkodni a szobán. Akciós dolgok vásárlásánál lehet finomítani kicsit, vásároljon akciós dolgokat, de tényleg csak azt, amit egyébként is megvenne, mert szükség van rá. A fürdővízen való spórolás már erősen feszegeti a smucigság határát. Az ember nem csak azért vesz ülőfürdőt, hogy tisztálkodjon, hanem mert jó elnyúlni a kádban, benne feküdni fél órát. Vajon az ellen is tiltakozna, ha mécsesekkel körberaknád a kádat, és egy-egy pohár borral együtt beülnétek a kádba, megmosnátok egymás hátát, stb?

Mazoista vagy?

Összetörik a tükör, ha belenézel?

Annyira csóró vagy, hogy kénytelen vagy ezeket a megaláztatásokat a lakhatásért elviselni.

-- Ebben az esetben ingyen szexelsz. Csinálhatnád jövedelmező módon is.

Szerinted normális az az ember, aki együtt él egy elmebeteggel?