A párom levágatta a gyönyörű haját oldat pár mm-re ès azóta képteen vagyok ránézni mert sírógörcsöt kapok, velem van a problèma?

Mondjuk az, akinek azon múlik, hogy szexel-e, megjelenik-e stb az állítólagos szerelmével, hogy annak milyen haja van, na az minden, csak nem szerelmes! És felnőttnek se mondanám, max egy agyatlan kisgyereknek.

Egy normális ember, aki valóban szereti a másikat, az nem fog ilyeneken fennakadni!! Ha azért nem akarna velem szexelni a barátom hónapokig, mert levagattam a hajamat, úgy kib*asznám, mint macskát szarni és keresnék olyan embert, aki SZERET is.

#12. Ha akkora a szerelem, akkor azt is igazán elfogadhatnád, ha nem szexelnek veled.

Azért nem egészen úgy működik ez, ahogy ebben a rovatban írnak erről. Pont arról van szó, hogy ha valaki úgy néz ki ahogy, eleve össze sem jövünk vele, mivel fel sem figyelünk rá vagy éppen kifejezetten taszít. Nyilvánvaló, hogy a másik nem köteles az ízlésünket ismerni, de egy biztos... ha olyanok vagyunk, amilyennek megismert, az tuti befutó. Ha ettől el kívánunk térni, akkor nem árt megkérdezni a másikat erről. Hiszen visszafordítható ez az egész és lehet mondani, hogy ha szeret, akkor érdekli, hogy tetszik e nekem vagy behányok tőle.

Megint más az, ha már felhalmoz a pár annyi kapcsolati tőkét, hogy van fedezet egy nulásgépre, tetkóra, neonzöld hajra vagy éppen 20 kiló plusszra, de azt azért lássuk be, ez a tőke nem minden kapcsolatban van jelen vagy képződik ugyan annyi idő alatt.

32/f

Te miről beszélsz #13?! Eleve totális ellentét, amit mondasz, hisz ha egyszer valaki szereti a másikat, akkor eleve nem reagál úgy, hogy nem ér hozzá, nem szexel vele hónapokig vagy épp látni nem akarja egy idióta hajvágás miatt! Aki meg mégis így reagál, annak gőze nincs mi az a szerelem és nem is való neki párkapcsolat.

Az ember változnak, változhatnak a vágyaik, a stílusuk, az érdeklődési körük, nem maradnak örökre ugyanolyanok és aki ezt a legkisebb mértékben sem tudja tolerálni, gondolok itt egy hajvágásra, az inkább vegyen magának egy gumibabát és szexeljen azzal! Nem azt mondom, hogy mindent el kell fogadni, ami a másik fejéből kipattan,de normális kereteken belül igen is képesnek kell lenni alkalmazkodni a másikhoz. Nem arról volt szó, hogy a kérdező párja 180 fokban megváltozott és elvárja a kérdező tapsikoljon hozzá, csak levagatta a hajat könyörgöm!

Tudom, nem teljesen idevaló, de barátnőmnél pár éve mellrákot diagnosztizáltak... járt kemóra meg minden xarra, amire kellett, jelenleg gyógyult (bár tudjuk, h ez sosem végleges). A lényeg, h anno mindene kihullott a kemótól, és a férje mindig, 110%-ban mellette volt, de elmondásai alapján eleinte voltak problémák a szexszel - már amikor próbálkoztak, nyilván ebben a helyzetben nem az volt a prioritás, de valahol akkoris “szükséges”. Szóval a lényeg, hogy bármennyire is szeretik egymást (tényleg, ezerszer bizonyított, igazán jóban-rosszban házasság az övék), eleinte nehéz volt a férjnek a kopasz feleségével szeretkezni.

Persze nyilvánvaló, hogy a kérdező kapcsolata nyomába se ér (még, de én azt mondom, mindenki kezdte valahol, bármi lehet...) a barátnőm kapcsolatának, de ezek után azt mondom, nem szabad kapásból elítélni azt, ha a külső megváltozása/megváltoztatása esetleg problémát jelenthet a kapcsolatban.

#16. Időtspóroltál volna azzal, ha nem azt feltételezem, hogy szabályosan ostoba vagyok. Mindig elfelejtem, hogy itt külön ki kell fejteni, hogy amit mondok, azt nem a szélsőségekre értem.

Levágja, nem nyúlok hozzá, undorodom? Igen, szélsőség még szerintem is.

Drasztikus változást eszközöl, melyről tud, hogy nekem nem tetszik és baxik rá, ez még nekem értelemszerűen nem tetszik? Szerintem ez egy tök normális dolog.

32/f