Valami iszonyatosan meg valtozott. Miert? Hogyan?

Nézd, voltam hasonló cipőben, úgyhogy megmondom neked, hogy amíg felmentegeted a viselkedését és nem állsz ki magadért, semmi nem fog változni.

Én egy évig voltam levegőnek nézve összeköltözés után a saját lakásomban és igen, ezt megelőzte 1,5 olyan év, amikor a csillagokat is lehozta nekem. Egy évig gondolkoztam, hogy mi ez az egész, szeret/nem szeret?

Ma már nagyon bánom azt az egy évet, de én is azt reméltem, hogy nem az az oka, hogy nem szeret, hanem valami más. Ezek felesleges körök. Nézz a tükörbe és mondd ki: szeretve érzed magad? Nem? Akkor tök mindegy, hogy ő belül mit érez, nem leszel boldog a büdös életben sosem.

Az én párom annó amúgy szerintem depressziós volt, de nem kell sajnálni, nála ez volt a konfliktusmegoldási módszer, hogy ha nem tudta megoldani a köztünk levő feszültségeket, akkor lebénult és közönyre váltott. Nos, egy év után egy jobb napján megölelgetett, megpuszilgatott, nevettünk és majdnem minden olyan volt, mint az elején. És nem tudom miért, de akkor jöttem rá, hogy akkor én most ennek véget vetek. Este megmondtam neki, hogy szakítani akarok. Nem akartam már tudni, szeret-e, azt tudtam, hogy boldogtalan vagyok és egy évem ment erre rá, ebből elég volt. És tádám, hirtelen egyből észre lettem véve. Tényleg szakítani akartam, de szorosan átölelt és aztán hónapokon át tepert és puszilgatott és mindent megtett. Sok esetben ez csak átmeneti időre szól, hát nálunk nem. Sok boldog évünk volt utána, legalább 5-6. Aztán jött egy újabb konfliktus, amivel nem tudott mit kezdeni, újra depresszióba menekült, 1,5 év mosolyszünet. Ezt már nem lehet helyrehozni, de a forgatókönyv most is ugyanaz volt. Most én nem akartam már folytatást, de kilépni se tudtam, mert van gyerekünk. Úgyhogy beletörődtem, hogy ennyi az életem és kész. De ő volt az, aki 1,5 év után elővett. Amikor rájött, hogy én közben beleszerettem másba, na azóta megint becsülve vagyok. Csak már nem érdekel. Nem tudok elválni, de már nem érdekel.