Miért kellett a nővéremnek tönkretennie a párkapcsolatomat, esküvőmet? Hogy lehet ennyire irigy?

A vőlegényemmel most nyáron lenne/lett volna az esküvőnk. Tudni kell, hogy 13 éves korom óta együtt vagyunk, közel 10 éve. Volt időszak, amikor nekem voltak mások is mellette... Semmi komolyra nem kell gondolni, ezek legtöbbje részegen történt, gimis bulikban. Nem vagyok büszke erre, az akkori énemre, de jó volt azt érezni, hogy én úgyis kellek másoknak, hogy amúgy foglalt vagyok. Kb 2 év volt ilyen, utána mikor egyetemre mentem, akkoris volt 1-2, de akkor egy eset kiderült, és nagyon összevesztünk, külön is voltunk 3 hónapig. Akkor jöttem rá, hogy a gimnazista éveimről jobb, ha hallgatom, mert már egy esetből is nagy balhé lett... De kibékültünk, megkérte a kezemet is, és azóta tényleg minden jó volt.

Erre most a nővérem bekavart, mert egy buliban találkoztak, és megjegyezte a páromnak, hogy nem is érti, ennyi megcsaláson hogy tette túl magát. Hazajött, próbáltam finomítani, hogy csak pár csókról volt szó még ezeréve, de mondta, hogy jobb, ha egy ideig most nem találkozunk, el is költözött. És hogy muszáj gondolkoznia, rendeznie a dolgokat. Kérdeztem, hogy a júniussal mi lesz (akkor lenne az esküvőnk)? Mondta, hogy fogalma sincs, egyelőre azt sem tudja, hogy akar-e látni még... Teljesen kész vagyok, ez tényleg 'derült égből villámcsapás'. Jól megvoltunk, már le volt foglalva a nászút, tervezgettük azt, hogy belevágunk a babaprojectbe ősszel, költözünk majd, stb. Erre jött ez, és minden széthullott. Anyukám szerint nincs még minden veszve, várjak hogy megnyugodjon, és bízzak abban, hogy úgyis visszajön. Közben a tesómmal is összevesztek, hogy minek ártja ebbe bele magát, aki mossa kezeit, hogy "hát ő nem tudta, hogy ez ennyire titok". Pedig pontosan tudta, ugyanis elmondtam neki, hogy az esküvőm nem kérek megjegyzéseket, poénkodást a múltamat illetően, és később sem. Ami volt, az elmúlt. De nem bírta ki, muszáj volt belerondítani a boldogságomba.