Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek?
Adott egy párkapcsolat, 5 éve vagyunk együtt. Még nem élünk együtt, egyrészt nagyon fiatalon, még középiskolában jöttünk össze, másrészt szerintem anyagilag sem tartunk még ott, gyűjteni szeretnénk, ami egy albérlet mellett nagyon nehéz lenne.
Mostanában mégis egyre gyakrabban kerül szóba, hogy egy telek vásárlása mégis jó ötlet lenne most, hiszen ahogy emelkednek az árak, később még nehezebb lenne.
Párom el is kezdte számolgatni, hogy milyen hitel lenne számunkra a legmegfelelőbb, ő hozta szóba a CSOK-ot is.
Én többször mondtam neki, hogy szerintem fiatalok vagyunk hozzá, egyetlen gyerekünk sincs, nemhogy rögtön hármat vállaljunk, hisz nem tudjuk, hogy tényleg szeretnénk is-e majd ennyit. Illetve említettem neki azt is, hogy ehhez házasodnunk is kéne, én pedig nem szeretném, ha "csak" amiatt venne el, én úgy szeretnék házasodni, hogy azt szerelemből tesszük, mert így akarjuk, nem pedig egy szerződés miatt.
Úgy éreztem, hogy megértette és elfogadta az én érveimet, de néhány órával később kiborult, hogy ő nem is szeretne még se gyereket, se telket, se semmit, sőt azt se tudja igazából, merre tartunk, mert ő csak a nyomást érzi a család részéről is, hogy elvárják tőle, hogy megállapodjon..(24 lesz idén...) és tőlem is, mert egyszer azt mondtam, 30 alatt szeretnék gyereket. Nagyon megijedtem, hogy valóban csak ez okozta-e a kiborulást, vagy normális-e, hogy erre így reagált, vagy valami mélyebb ok húzodik a háttérben? Próbáltam vele megbeszélni, de most úgy érzem, nagyon bezárt és többet ártok a faggatózással, mint hogy tényleg mondana is valamit.
Eddig én tényleg úgy éreztem, hogy szeret engem, nem csak mondja, de ki is mutatja, figyelmes, törődő, de nagyon megingatott most, félek, hogy valami olyat öl ki így belőlem és a kapcsolatunkból, ami visszahozhatatlan lesz. Ti mit gondoltok ezek alapján? Tényleg csak a fiatalsága és a "nyomás" miatt akadt ki, vagy a kapcsolatunkban bizonytalanodott el? Én nem akarom nyomasztani, nincsenek elvárássaim, a kapcsolatunkkal szemben ilyen téren, ezerszer inkább vele gyerek nélkül, mint gyerek mással...
Köszönöm, ha elolvastad és megosztod a véleményed
Szerintem te nagyon jól látod a házasság és gyerek kérdést, kedves kérdező. A párodnak valahogyan el kellene odáig jutnia, hogy nem hagyja, hogy a családi nyomás befolyásolja a kapcsolatát. Szerintem 24 évesen tökéletesen elfogadható megállapodásnak, hogy öt éve együtt van valakivel. Azt, hogy nem akar semmit sem, szerintem inkább hisztiből mondta, nem tulajdonítanék neki nagyobb jelentőséget. Ha legközelebb, nyugodt körülmények között is ezt mondja, akkor van mit megbeszélni.
Viszont! Én semmiképpen nem mennék bele egy telek megvásárlásába, és építkezésbe úgy, hogy egy percet nem éltem együtt az illetővel. Az a tapasztalatom, hogy az építkezés/felújítás nagyon stresszes időszak egy kapcsolatban, csak akkor érdemes belekezdeni, ha stabilan együtt tudtok élni, ismeritek egymást (lakva!), tudjátok határozottan, hogy ki hogy szereti a dolgokat elrendezni.
Mindkettőtöknek köszönöm a válaszát.
Az építkezésről mi is hasonlóan gondolkodunk, de ahogy írtam is, albérletbe nem szeretnénk menni, mert az hatalmas kiadás, és egyikünk sem tud/szeretne a másikhoz költözni..ő a szüleivel és a testvérével él, és nem szeretnék így odaköltözni (szerencsére ez soha szóba sem került), én pedig anyukámmal, és emiatt ő nem szeretne jönni.
Tudom, hogy más az életvitelszerűen együtt élés, mint a hétvégék, nyaralások vagy ünnepekkor 5-10 nap együtt, de más megoldásunk nincs egyelőre. Én csak amiatt szerettem volna most telket venni, mert rettenetes ahogy drágulnak a környékünkön, de ha ő tényleg nem áll még készen rá, akkor sem problémázok miatta, nekem az, hogy együtt vagyunk így, sokkal többet jelent, minthogy ő kényszerítve érezze magát és boldogtalan legyen
Hány xar házasságban vergődő embert láttam már emiatt, hogy belehajszolták őket, nem saját elhatározásból álltak oltár elé.
Nyugodtan vegyél telket, ha te erre vágysz. Vegyél fel kölcsönt, ha te azt jónak látod. De egy olyan emberre ne kényszeríts már egy ekkora baromságot, aki még nem is élt együtt veled egy hetet sem!
Én is világgá futnék a helyében. Meg sem kérte a kezed, akkor honnan veszed, hogy veled akarja leélni az életét?
Írtam olyat, hogy bele akarom hajszolni? Vagy azt, hogy ez kizárólagosan az én ötletem lett volna?
Na és honnan tudom, hogy velem akarja-e leélni az életét? Nem tudom.
Az én felfogásomban a házasság nem annak a záloga, hogy akkor majd örökké szereted a másikat, hisz annak hiánya sem jelenti azt, hogy nem fogod...
Vmelyikőtöknek csak eszébe jutott a remek telek ötlet, mert hogy úgyis megy fel az ára. Igen, megy fel, de hol van a telek? Melyik településen? Mert felépíteni egy telekre egy házat vidéken, gyönyörűszép, egészséges környezetben, de munka sehol, nagy merészség... Fiatalok vagytok az építkezéshez, még akkor is, ha nagyanyáink idején már ilyenkor felépítették a házukat. Azok más idők voltak, kisebb igénnyel - ne vedd magadra! Ma már olyan csodapalotákat építenek, aztán árulják félkészen...
Inkább menjetek albiba, ott megismeritek egymást, az anyagiakat, aztán majd eldöntitek, hogy mi legyen. Ha lesz vmit, akkor inkább lakást vegyetek, addig gyűjtsetek, hogy minél kevesebb hitelt kelljen felvenni. De felesleges építkezni, ha nem áll rögtön készen a bankban a teljes összeg.
Szia!
Én azért leülnek vele -beszélgetni egy nagyot. Kicsit úgy tűnik, mintha a család nyomására élne kapcsolatban, ez nagyon nincs így rendjén. Valami van a háttérben én úgy érzem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!