Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg tapintatlan vagyok, amiért ez szerintem túlzás? Ti mennyire szoktátok a párotok rokonainak a szüli-névnapját ünnepelni?
Röviden: a párom családjában szokás mindenki születés- és névnapját megünnepelni az egész rokonsággal (akik nem is jó fejek), nekem ez teljesen idegen szokás, és nem szeretem. Párom is utálja, de szerinte "muszáj". Nem tudjuk megbeszélni, mert tereli a témát, nem akar beszélni róla.
----
Hosszabban kifejtve:
A helyzet a következő:
Én olyan családból jövök, ahol nem vagyunk túl sokan (vannak nagyszüleim, szüleim, és anyukámnak egy tesója, ennyi), és annyira nem is vesszük véresen komolyan az ilyen családi dolgokat, mint mások, pl karácsonykor néhány évben összejövünk egyikünknél 1-2 órára, (ha épp mindenkinek van kedve), másik x évben meg nem, mindenki nyugton van otthon. Szülinapkor néha átugrunk egymáshoz pár percre, névnapot nem is tartunk, ha valakinek nagyon eszébe jut, akkor egy telefonos köszöntéssel le van tudva. (Szoktunk persze találkozni és közös programokat szervezni, de soha nem volt ez a kötelező ünnepi jópofizás.)
Párom családja pont az ellenkezője. Van összesen 5 nagynénije/nagybácsija, közülük mindenhol van 2 vagy 3 gyerek, vannak nagyszülők, szóval nagyobb a rokonság, mint nálam, és - ami örök konfliktus köztünk - náluk nagyon is szokás a _kötelező_ együtt ünneplés, karácsonykor, minden születés- és névnapkor. Mivel népes a család, ez elég sokszor történik. Most konkrétan márciusban minden hétvégén lesz ilyen "buli". Ilyenkor át _kell_ menni valakihez, és jó pofát vágni a dologhoz, mert egyébként nem túl kedvesek a rokonok, valóban jól szórakozni velük nem lehet (párom is, és szülei is utálják az egész szokást).
Ebből pedig azt hiszem, sejthető, hogy mi a problémánk:
Én nagyon-nagyon-nagyon nem akarok menni ezekre a családi ünneplésekre. Tőlem teljesen idegen az, hogy olyan ünnepet tartsak, ami nem érdekel, és az, hogy olyan emberrel mosolyogjak órákon át, akit nem kedvelek. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogyan és miért tud mindenki részt venni ebben a nevetséges színészkedésben, ha mindenki utálja az egészet. Ráadásul nekem kicsit visszás, ha a saját anyám névnapját nem ünnepeljük, akkor miért kellene nekem a párom nagybátyjának a feleségének a névnapján díszmagyarban koccintgatnom?
A párom pedig mindig mérgelődik, mikor ezeket elmondom neki, mert hogy "neki sincs több kedve, elhihetem" (ezeket a szavakat szokta használni), de "muszáj". Hiába kérdezgetem, nem tudja _pontosan_ megindokolni, hogy miért muszáj, mert csak, és kész. Így szokták. Plusz azt mondja, a nagyapja kedvéért megy bele a dologba, mert neki a legfontosabb, hogy együtt legyen a család, de nem értem, akkor miért nem beszéli meg vele ezt az egészet és megy át néha hozzá, aztán kész.
Ha megpróbálok erről beszélni a párommal, egyből morcos lesz, és azt mondja, hagyjuk a témát, ami nagyon furcsa, mert ezen kívül mindig úgy van vele, hogy beszéljük meg, ha bajunk van. Itt lekoptat, hogy inkább ne is mondjak semmit, szerinte nem értem az egészet. Személyes sértésnek veszi, ha felhozom, hogy ne menjünk már a következő ilyenre, csak fogalmam sincs, miért.
A kérdéseim:
Mit tudnék tenni? Rá tudnám valahogy venni, hogy hagyjuk már a fenébe ezeket a kötelező jópofizásokat? Hisz ő is utálja...
Miért ragaszkodhat foggal-körömmel egy olyan dologhoz, amit utál?
Miért veszi magára, ha nincs kedvem menni?
Mit nem értek szerinte?
Nálatok hogy megy ez, mennyire vannak ilyen kötelező ünneplések?
Ha már te nem vagy kèpes kicsit komfrontálódni a pároddal, hogy márpedig te minden összejövetelre nem mèsz el, akkor ne várd, hogy ezt ő megtegye a családjával. Az mèg nehezebb. Inkább azzal nyaggatod, hogy együtt ne menjetek, mert nincs kedved. Akkor már inkább helyesebb lenne őt nem visszatartani, nem?
Akkor nem tudom milyen tanácsot vársz, minden javaslatot elutasítottál. Akkor marad az, hogy mèsz, ès jópofizol.
Ha nem lenne kedvem egyszerűen nem mennék! Találnék kifogást, elhiheted.
Egyébként is milyen már hogy minden hétvégére van valami program... Ehhh.
Van saját hobbim mit szeretnék űzni a hétvégéken, meg kettesben is szeretnék a párommal időt tölteni. Leszarnám ki mit gondol vagy mit pampog! Az én életem, nekem kell hogy irányítsam.
ÉN elutasítottam minden javaslatot? Hát éppen ezért írtam ki a kérdést, mert egyik megoldás se jó valahogy, pedig nekem aztán teljesen megfelelne több opció is... Arról igazán nem tehetek, hogy a kedves rokonság minden marhaságon megsértődik.
Ráadásul ebben az egy problémában még a párom se partner, hogy megoldjuk közösen...
Elolvastam az egészet, de az elején már meg is volt a lényeg: "Nem tudjuk megbeszélni, mert tereli a témát, nem akar beszélni róla."
Azaz nem működik köztetek a kommunikáció, mégpedig azért, mert a párod magasról szarik a véleményedre meg arra, hogy te mit szeretnél. Én nem mondom, hogy ezért szakíts, de emiatt a jövőben szerintem még nagyon sok problémátok lesz, mint minden olyan kapcsolatban, ahol az egyik nem tartja a másikat egyenrangú partnernek, és mindenben egyedül határoz.
Mit tudnál tenni? Tűrsz és nagyokat nyelsz, úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül. Vagy végre kiállsz magadért és megmondod, hogy itt elég volt, számodra inkább kínosak ezek a programok. Bár ha eddig nem mertél nemet mondani, ezután se fogsz.
Arra, hogy miért ragaszkodik hozzá, csak ő tudna válaszolni. Valószínű, hogy kamuzik neked, mert igenis élvezi ezeket az összejöveteleket. Vagy manipulálja a családja. Ez utóbbi számodra ott lesz érdekes, amikor mindenbe bele fognak szólni.
"Miért veszi magára, ha nincs kedvem menni?" - ezt hívják érzelmi zsarolásnak. Szomorú, mérges, megbántott lesz (vagy ezt játsza el), te meg bármit megteszel a kedvéért, ezért újra és újra "becsicskulsz" neki.
"Mit nem értek szerinte?" - Ezt a "nem érted az egészet" szöveget akkor nyögik be az emberek, amikor nincs érvük a hülyeségük mellett, és úgy akarnak elbizonytalanítani téged a saját igazukban, hogy elérik, hogy ostobának érezd magad.
Egyébként baromi jó manipulátor a pasid...
"Nálatok hogy megy ez, mennyire vannak ilyen kötelező ünneplések?" - Nálam ritkán vannak családi összejövetelek, de ha vannak is, nincs kierőszakolva, hogy én (és a párom) menjünk. Akkor megyünk, amikor mi szeretnénk, nem próbál kényszeríteni senki. Párom családjában apósjelölt, párom tesója és a párom születésnapja van megtartva (érdekes módon anyósjelölté soha), olyankor étterembe mennek. Én nem szoktam menni, mert "sógorom" élettársa mindig ott van, én meg azzal a némberrel nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni. Mindenki megérti és elfogadják.
Mègis milyen több opció felelne meg? Milyen megoldást szeretnèl, ami jó lenne, mikor látod, hogy erős a családi nyomás, ès már 1 kihagyott nèvnapból balhè lett. Ha most a párod előállni azzal, hogy ezentúl nem lesztek mindegyiknèl jelen, az örökre, vagy legalábbis vèlhetően hosszú időre haragot eredmènyezne. Ezt szeretnè elkerülni a párod. Azèrt nem lehet erről beszèlni vele, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, ès azèrt "muszáj", mert nem akar össze veszni a családjával. Az összevonás egy kis segítsèg lehetne, de látod, az sem halad sehova.
Most vagy bólogattok tovább ehhez az egèszhez, vagy magatokra haragítjatok a családját.
Mèg esetleg azt lehetne tenni, hogy a többi rokonság vèlemènyèt megkèrdezitek erről. Valószínűnek tartom, hogy nem ti vagytok az egyetlenek, akiknek ez teher. Azèrt a család is csak gyarapszik, párkapcsolatok lètesülèse, meg születès útján, egyre több az ilyen összejövetel. Ha mondjuk többeknek is az lenne a vèlemènye, hogy valamifèle "ritkítást" lehetne alkalmazni, pl. Csak szülinapok ès nagyobb ünnepek legyenek megtartva, vagy összevonás, ilyesmi, akkor lehet, hogy sok lúd disznót győz alapon el lehetne èrni valamit. Ha csak egy rèsztvevő "lázad", abból harag lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!