Tényleg tapintatlan vagyok, amiért ez szerintem túlzás? Ti mennyire szoktátok a párotok rokonainak a szüli-névnapját ünnepelni?

Röviden: a párom családjában szokás mindenki születés- és névnapját megünnepelni az egész rokonsággal (akik nem is jó fejek), nekem ez teljesen idegen szokás, és nem szeretem. Párom is utálja, de szerinte "muszáj". Nem tudjuk megbeszélni, mert tereli a témát, nem akar beszélni róla.

----

Hosszabban kifejtve:

A helyzet a következő:

Én olyan családból jövök, ahol nem vagyunk túl sokan (vannak nagyszüleim, szüleim, és anyukámnak egy tesója, ennyi), és annyira nem is vesszük véresen komolyan az ilyen családi dolgokat, mint mások, pl karácsonykor néhány évben összejövünk egyikünknél 1-2 órára, (ha épp mindenkinek van kedve), másik x évben meg nem, mindenki nyugton van otthon. Szülinapkor néha átugrunk egymáshoz pár percre, névnapot nem is tartunk, ha valakinek nagyon eszébe jut, akkor egy telefonos köszöntéssel le van tudva. (Szoktunk persze találkozni és közös programokat szervezni, de soha nem volt ez a kötelező ünnepi jópofizás.)

Párom családja pont az ellenkezője. Van összesen 5 nagynénije/nagybácsija, közülük mindenhol van 2 vagy 3 gyerek, vannak nagyszülők, szóval nagyobb a rokonság, mint nálam, és - ami örök konfliktus köztünk - náluk nagyon is szokás a _kötelező_ együtt ünneplés, karácsonykor, minden születés- és névnapkor. Mivel népes a család, ez elég sokszor történik. Most konkrétan márciusban minden hétvégén lesz ilyen "buli". Ilyenkor át _kell_ menni valakihez, és jó pofát vágni a dologhoz, mert egyébként nem túl kedvesek a rokonok, valóban jól szórakozni velük nem lehet (párom is, és szülei is utálják az egész szokást).

Ebből pedig azt hiszem, sejthető, hogy mi a problémánk:

Én nagyon-nagyon-nagyon nem akarok menni ezekre a családi ünneplésekre. Tőlem teljesen idegen az, hogy olyan ünnepet tartsak, ami nem érdekel, és az, hogy olyan emberrel mosolyogjak órákon át, akit nem kedvelek. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogyan és miért tud mindenki részt venni ebben a nevetséges színészkedésben, ha mindenki utálja az egészet. Ráadásul nekem kicsit visszás, ha a saját anyám névnapját nem ünnepeljük, akkor miért kellene nekem a párom nagybátyjának a feleségének a névnapján díszmagyarban koccintgatnom?

A párom pedig mindig mérgelődik, mikor ezeket elmondom neki, mert hogy "neki sincs több kedve, elhihetem" (ezeket a szavakat szokta használni), de "muszáj". Hiába kérdezgetem, nem tudja _pontosan_ megindokolni, hogy miért muszáj, mert csak, és kész. Így szokták. Plusz azt mondja, a nagyapja kedvéért megy bele a dologba, mert neki a legfontosabb, hogy együtt legyen a család, de nem értem, akkor miért nem beszéli meg vele ezt az egészet és megy át néha hozzá, aztán kész.

Ha megpróbálok erről beszélni a párommal, egyből morcos lesz, és azt mondja, hagyjuk a témát, ami nagyon furcsa, mert ezen kívül mindig úgy van vele, hogy beszéljük meg, ha bajunk van. Itt lekoptat, hogy inkább ne is mondjak semmit, szerinte nem értem az egészet. Személyes sértésnek veszi, ha felhozom, hogy ne menjünk már a következő ilyenre, csak fogalmam sincs, miért.

A kérdéseim:

Mit tudnék tenni? Rá tudnám valahogy venni, hogy hagyjuk már a fenébe ezeket a kötelező jópofizásokat? Hisz ő is utálja...

Miért ragaszkodhat foggal-körömmel egy olyan dologhoz, amit utál?

Miért veszi magára, ha nincs kedvem menni?

Mit nem értek szerinte?

Nálatok hogy megy ez, mennyire vannak ilyen kötelező ünneplések?