Próbáltam a pasim kedvében járni de nem jött össze teljesen és szemét megjegyzést tett ahelyett hogy megköszönte volna. Ez már nem az első hogy ilyet csinál, dobjam ki?

:-D Magyarország. Én így szeretlek. Tele suttyó, fa...fej,sunyi, kihaénnem, mindentjobbantudok, depressziós embernek nem nevezhető hulladékokkal. Természetesen tisztelet a kivételeknek (akik már elhúztak innen és akik el akarnak).

Kérdező, mint látod palacsintát, bármilyen más kaját nem tudni főzni bűn. Érted? Jól tanuld meg, mert ha nem tudsz semmilyen kaját megcsinálni, akkor meg fog halni a pasid. Meg te is. Meg ez a nyomorék ország is. Hiszen nincsen kajálda, étterem, kaja házhozszállítás, előre elkészített cuccok. #mindmeghalunkmegma.

Szóval szégyelld magad, mert látod, hogy az itteni szupermama szupercuki, szuperügyes 11 éves porontya is tud palacsintát sütni! Hát hogy fogsz így megtanítani bármit is a te gyerekednek? Éhen fog halni!! Te becstelen, semmirekellő, tipikusmaifiatal.

De most komolyan, kérdező, vágd ki ezt a hapsit és keress valami értelmesebbet, aki tud sütni-főzni és nem csak elvárja, na meg ha lerontasz valamit, akkor megcsókol és megköszöni az igyekezetet és rendel egy pizzát. Minél nyugatabbra keresed ezt az embert, annál valószínűbb a fellelhetősége. Az itteni normális pasik többsége sajna foglalt.

1. "egyszer elrontom" nem egyenlő "nem tudom elkészíteni", ezt mindenki tudja aki járt már konyhában. Több ezerszer főztem már rizst, százból kilenvenkilencszer tökéletesen sikerül, de ha fáradt vagyok és másra figyelek, előfordul hogy elfelejtem megsózni. Sőt, még anyukám, aki közel negyven éve süt-főz, is megesik hogy elméri a lisztet mert menet közben elfelejti hogy dupla adagot süt, vagy kihagyja a sütőport a süteményből. Nem azért mert nem tudja hogy kell, vagy nem tud olvasni, hanem mert kiveszi szegény a sütőport a kamrából, közben elkészül a sütőben a sülthús, csenget a postás, és mire visszamegy a keverőtálhoz úgy emlékszik, beletette már. Mindenkivel megesik.

2. A palacsinta nem egy olyan alap étel amit mindenki rendszeresen süt. Az én életemben legalábbis biztos nem. Munkás megcsinálni, el kell találni az állagát, egyesével kisütni, megforgatni 10-20-30 akármennyi palacsintát nem könnyű akármennyire is négy hozzávaló, és nem is túl tápláló étel. Amíg otthon éltem ez volt az "ajándék kaja", időnként sikerült aput rábeszélnem hogy süssön, és az nagy öröm volt. Mióta egyedül élek, egyszer sütöttem magamnak mert megkívántam, de a rohanós hétköznapokon ezerszer hamarabb sütök ki egy csirkemellet, szelet lazacot valami szósszal, körettel. Több a tápértéke, fél óra alatt kész van, és nem kell végig mellette állni. Attól hogy valaki pont palacsintát nem tud sütni, még lehet remek szakács.

3. És ami a legfontosabb, ha valakit szeretek, azzal nem beszélek így. Kedveskedni szeretett volna a kérdező, nem sikerült. Nyilván rossz kedve volt tőle neki is, nem az a megoldás hogy belerúgsz mégegyet hanem hogy megöleled, és süttök együtt egy új adag palacsintát. Nem valami életbevágót rontottál el, nem a csekket felejtetted el befizetni ami miatt több százezres adóssága lett, csak nem lett palacsinta vacsorára. És nem tudom mit jelent az hogy nem az első eset, de ha rendszeresen így neked esik lényegtelen apróságokon, akkor tényleg megéri elgondolkodni, merre látod haladni ezt a kapcsolatot.