Szemét dolog csak azért járni valakivel, hogy ne legyek egyedül?

Nagyon egyedül voltam az utóbbi időben, tavaly volt egy hatalmas nagy csalódásom, és már nagyon szerettem volna valakit magam mellé, és most van valaki, de részemről inkább csak ragaszkodás feléje, meg szeretet, mert kedves, aranyos velem, de saját bevallása szerint ő sem szerelmes belém, de ő már egyre többet kezd érezni, én viszont nem.

Szerintetek szálljak ki inkább még most ebből az egészből mielőtt még belém szeretne, mert akkor nagyon fog fájni neki, ha szakítok?

Vagy várjak, hátha én is belé szeretek?

Mert a lelkem mélyén, belegondolva, én nem élném meg nagy traumának a vele való szakítást, és lehet, még most ő sem.

Mit gondoltok?

Köszi.