Férfiak panaszkodnak, hogy nem fekszik már le velük a feleségük. Vajon, mennyi feleség van ugyanebben a cipőben?

" Evolúciós pszichológia az egész: A nőt addig érdekli igazán a szex, amíg anya nem lesz."

Festi magát, aki nálam jobban vizsgálja evolúciós oldalról az emberi viselkedést, kérdező. Amit állítasz, az szerintem a női nem meg nem értéséből fakad. A pasik hajlamosak azt hinni, hogy minden rendben van, ha náluk tele a pocak és üres a zacsi. A nő nem így műxik! Nem elég a testét, a lelkét is meg kell ölelni! És bizony anya korban nem annyira a szexet kívánja a nő, hanem azt az egy bizonyos férfit, akibe beleszeretett. És az a férfi igenis meg tudja hozni a kedvét a hancúrhoz bármikor, hogy ha odafigyel rá.

16-osokfejtése egyébként hibátlan!

Miquelnek majdnem hogy teljesen igazat kell adjak. Csak egy bökkenőt érzek az ideológiában... és az a következő:

Manapság azért még elég még sok nő, asszony, vagyis anyuka (vagy kismama) várja el kedves férjétől ugyanazt a lelki és testi törődést, amelyet a kedves (hajdani) udvarló gentleman... férfi, férj, immáron apucinak kellene biztosítania számára... mint ugye hajdanán. Hogy törődjön a lelkével is! Amikor persze a család növekvő lélekszámával, kiadások növekedésével, no meg anyuci mentális igényeivel lépést kéne tartani... azért lássuk be, nem egy könnyű feladat napjainkban. S persze nem az ~1mFt-os jövedelműekre gondolok... hanem azért a többségnél 2-400 eFt van, de anyuci közli... ez kevés! (Mert pl. az Ő családjában nem ez volt a mérce)

Tehát...dolgozz többet Apa! Vállalj mellékállást, harmadállást! stb. Mert miből veszünk pelenkát a kicsinek? És tabletet a nagyobbacskának? És nyaralni melyik évtizedben megyünk? Meg ruhákat is, mindig csak újat (mert a Hádából használtat, amit más már levetett...NEM VESZÜNK! Hova gondolsz?) Szóval állandóan kell az ÚJ, mert állandóan csak kinövik! Azért ilyen is akad szép számmal.

Egyszóval, hogy az apucik mellett is szólhassak... létezik az un.: "Asszonyi elégedetlenség", vagy más néven

"ELVÁRÁS" fogalma. És a poén az, hogy legtöbbször pont attól az Apucitól várja el Anyuci a lelkével törődést

Ahol a kismamák oly kizsigereltnek érzik magukat, hogy ilyent, mint: SZABADIDŐ (amikor szexelni is lehetne!) nem is nagyon ismernek. Mert sokan addigra már lefáradnak.

Panaszkodni... azt viszont nagyon tudnak. Persze nem mindenki, csak a többség! Miért vajon, kérdezem én?

Hiszen ma már

- Nem tekenőben mosnak saját kezűleg! És pelenkát sem kell mosni-vasalni!

- Nem fatüzelésű sparhelton főznek,

- Nem seprűznek és por-törölnek,

- Ezernyi konyhai kisgép,

- Le sem kell menniük (picivel a hátukon) a telefonfülkéig, ha valóban FONTOS kommunikálni.

ésatöbbi... még sorolhatnám hosszan, mi minden segítségük akad, NAPJAINKBAN! Amiknek tizede sem volt anno...

ÉS MÉGIS PANASZKODNAK, hogy NINCS SEMMIRE IDEJÜK! Este meg: - Fáradt vagyok, hagyjál békén, nől a hajam... és különben is...

No, nem azt mondom, hogy mindenkinél, de nagyon is sokaknál... fárasztó a kismamaság. Tapasztalom.

Nagyanyáink miért nem panaszkodtak ilyesmire? (De nekik még az óvóhelyre is le kellett időnként rohangálniuk gyerekestül, mindenestül... és nem volt arra semmi garancia, hogy lesz hova visszatérniük!)

HÁT HOGY VAN EZ?

Aztán rájöttem valamire... (de nem csak én):

1. Akik úgy élik meg egy baba születését és felnevelését, hogy előzőleg TERHES mamaként kezelték, nekik sokkalta inkább (szó szerint) TEHER a babagondozás, babázás, mint azok...

2. akik "csak" ÁLLAPOTOSAK voltak és pláne, ha ÁLDOTT ÁLLAPOTBAN LEVŐk!

Egyáltalán nem mindegy, (úgy tűnik) a nyelv használata, hogy

"TERHES" vs. "ÁLLAPOTOS" VAGYOK! pláne, ha: "Áldott állapotban lévő..."

UGYANAZ a jelentése... és MÉGSEM!

Akár csak a "Félig tele a poharam vs. félig üres a poharam"-nak.

Az ERŐ legyen Veletek!

A nők általában a szülés után is szeretnek szexelni, ki előbb, ki később. De ehhez kellenek a feltételek, fizikai állapot, lelkiállapot, kellemes élmények (akár otthon), támogató környezet, szexi férj (ami nem azt jelenti hogy tökéletes). A tudomány meg egy olyan dolog, ahol ritkán van egyetértés.

;)