Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek túlreagálom?
Párommal két éve vagyunk együtt. Tervezzük a közös életet stb. Minap azt mondta: "..igaza van annak, aki azt mondja, hogy 15-20 év házasság után, már nincs szerelem két ember között, max. szeretet és tisztelet!"
Nevessetek ki, de ez engem annyira szíven ütött, hogy már azon gondolkodom, hogy vajon tényleg ő az igazi számomra.. Mindig arra vágytam, hogy a leendő férjemmel, majd évek után is szerelmesek leszünk egymásba, rendszeresen összebújunk stb. Teljesen elképzeltem magam előtt a nagyszüleimet. Külön ágyban alszanak, néha megy egy arcra puszi és ennyi. Az egymás iránti tisztelet természetesen még van köztük. Tudom, hogy az évekkel változnak az emberek, de aki ezt előre tudja, attól mégis mire lehet számítani?? Párom szerint túlreagalom és "nem úgy értette" a dolgot.
Első sorban azok véleményére vagyok kíváncsi, akik már több éve élnek házasságban. Van még úgymond szerelem köztetek, vagy ez inkább tisztelet?
Én úgy gondolom, hogy ha mindketten tesznek érte, akkor később is érezhető mindkettő. Én elég rossz családi körülmények között nőttem fel. A szüleim nem jöttek ki túl jól és a pozitív érzelmi megnyilvánulásokat köztük, kb. fel kézen meg tudnám számolni. Mindig arra vágytam, hogy olyan emberrel alapítók családot, aki hisz abban amiben én is. A párom viszont ezt holt komoly arccal mondta nekem. Lehet, hogy nálam most a gyerekkori traumák is közre játszanak, de most valami nagyon megtört bennem. Félek, hogy a legjobb éveim erre a kapcsolatra mennek el, 45 évesen még azon kapom magam, hogy a férjem egész nap a számítógép vagy a tv előtt ül, kijön megvalósítani,- megdicséri a főztem, majd megy is vissza.
Most úgy érzem mintha lottóznek a jövőmmel.
2vel értek egyet, pedig több százalékom van.
15-20 év rengeteg, ha egyáltalán még házasok maradtok és megmarad a szeretet, tisztelet, szexuális érdeklődés, az elég jónak mondható. A szerelem egy kémiai folyamat, 3 év után egyszerűen elfogy. Ezek kibaxott tények, keress rá.
Nyilván lehet ettől még jó a kapcsolatotok, de ez a habos babos leányálom tényleg naiv. Csak nézz körül a világban.
Itt te vagy az, akivel nem érdemes hosszú távon tervezni.
15-20 év után, sőt már előtte se fogod ugyanazt a lángolást és szexuális vágyat érezni, mint egy kapcsolat elején. Ez teljesen normális.
Te viszont az a típus vagy, aki elkönyveli, hogy mindennek vége, ha nem remeg a lába, és nem repkednek pillangók a gyomrában. Pont te fogod ezt a heves érzelmi állapotot máshol keresni. Úgy ott fogod hagyni 5 év házasság után az első pasiért, akire nedves lesz a bugyi, mint a sicc.
Mi 15 éve vagyunk együtt. Ez nem azt jelenti, hogy úgy élünk, mint két idegen, vagy kollégák a gyermeknevelésben. De nem is azt érezzük, mint az első évben. Nem csak tisztelet marad, ez sokkal több és mélyebb. De semmi pillangó meg ilyenek.
Boldog házasságban élek 8 éve és szerintem baromira túlreagálod a dolgot. Konkrétan egy buborékban élsz, a barátod pedig egész egyszerűen egy pragmatikus ember. Biológialiag is lehetetlen folyamatosan fenntartani a szerelmes, hormonok által "bedrogozott" állapotot, ami amúgy is baromi rossz hatással van az ember szervezetésre, szóval nagyon is természetes, hogy ez elhalványul később és sokkal mélyebb dolgok veszik át ennek a helyét. Persze, sokszor újra-újra lángra kap a dolog, ha mindketten tesznek érte, de sosem lesz egy állandó állapot. A barátodnak igaza van, te pedig erre egyből elkezdtél elrugaszkodott, sötét jövőképeket gyártani, amikor erre marhára semmi szükség és egyáltalán nem konstruktív, de csak azért is belehergeled magad egyre jobban.. Kettőtök kötül pont, hogy veled nem lehet hosszú kapcsolatot tervezni, már bocs.
32/N
"Azért sajnálom azokat akikre tojnak pár év után." Ja, szal ha már nincsenek pillangók meg a rózsaszín ködös szerelem akkor a következő lépés automatikusan az hogy tojnak egymásra, értem :D Átmenet persze nincs.
"Láttam már olyat, hogy évek után is szerelmesek ketten." Persze, mert tudják, hogy ez nem ugyanaz a szerelem, ami régen volt, hanem egy sokkal mélyebb formája a kötődésnek.
De ha ilyen ostoba vagy, akkor maradj is az, csak aztán ne csodálkozz ha ötévente másnál kötsz ki.
"De ha ilyen ostoba vagy, akkor maradj is az, csak aztán ne csodálkozz ha ötévente másnál kötsz ki."
Bizony, ez így van. Egyik családtagom (már 40 éves nő), kb. 4 évig bírta ki egy férj/élettárs mellett. Csak addig, amíg tartott a rózaszín köd, amíg a pasi térden állva, fennakadt szemmel rajongott érte. Utána mindig oda jutott, hogy nem tud már így élni (hogy ezek nincsenek meg a kapcsolatban), és kilépett. Na persze fennakadt szemmel rajongó pasi mindig akadt ugye.... Értetlenül álló férjeket, összekuszált vagyoni dolgokat, síró gyerekeket, elcseszett mozaik családokat hagyott maga után (és keletkeztetett is). Ahol megint csak addig volt élhető az élet, amíg ŐÉRTE ezer fokon lángolt a párja.
Már 40 elmúlt, de még mindig keresi azt, ami lényegében nem is létezik, közben a legszebb évei mennek el mellette.
Én nem azt várom, hogy tiz, húsz év múlva is térdeljen előttem és rózsacsokrokkal lepjen meg amikor csak lehet. Ez most sincs igy és nem is kell..
Szerintem nincs azzal baj, ha még relative fiatalon nem akarok papás-mamás fazonba átmenni. Értelmezze aki tudja..akinek nem megy, hát sajnálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!