A ferjem allandoan pakolgatja a cuccaim, mar tobb vitank volt ebbol. Tulreagalom?

Ezt sajnos nektek kell megbeszélnetek!

Elhiszem, hogy idegesít az állandó pakolásmániája, de ez csak kommunikációval orvosolható, és nem horgászbot kidobálással...

Höl a kölcsönös tisztelet és szeretet ebben a házasságban? Én nem javaslom a "visszalövést".

Inkább el kellene beszélgetned a férjeddel -higgadtan-, miszerint ez téged bánt (nem kifejezetten az X. magazin kidobása, hanem a kérésed figyelmen kívül hagyása). Akár házassági tanácsadó bevonását is megfontolhatod. Nem szégyen.

Ez célravezető lehet. A bosszú nem az.

A pasidat az idegesíti, hogy trehány vany. Nő létedre. Így már duplán gáz.

Ne ide írkáld a hülyeségeidet, hanem kezd rendbeszedni a dolgaid!

Én azonnal kilépnék ebből a kapcsolatból. Legalábbis, ha nincs gyerek.

Hozzáteszem: férfi vagyok, gyűjtögető hajlamú ("valamire még jó lesz ez"), és nagyon nehezen válok meg tárgyaktól. Feleségem pontosan tudja, hogy ha bármit ki akar dobni, akkor előtte meg kell beszélnie velem. Néha vitázunk ezen, hogy szerinte kacatokkal van tele a műhely, meg az én holmijaimtól nem lehet elférni (én ezt másképp látom) :-). Mindenesetre a végén igyekszünk kompromisszumra jutni, van, amit kidobok, van, amiben ő enged.

De olyat, hogy a hátam mögött kidobja a holmijaimat, olyat soha nem tenne. Abból óriási botrány lenne.

Fölmerül bennem a kérdés: fokozatosan lett ilyen? Vagy már kezdetek óta ilyen volt? Nem ismerted meg eléggé, mielőtt összeházasodtatok?

Ha nem akarsz válni (pl. mert van gyerek), akkor legyen neked saját szekrényed, ahová azt raksz be, amit akarsz. Ő oda ne is nézzen be, egyszóval ott azt őrzöl meg, amit akarsz. Akkor csak arra kell ügyelned, hogy elöl ne maradjon, bár én még ezt is túlzásnak tartom, hogy minden holmimra szigorúan vigyáznom kell, hogyha elöl marad, azonnal eltűnik a kukában örökre.

Nálam egyébként az együttélés minimuma, hogy ha bármit ki akarok dobni, amihez neki kicsit is lehet köze, akkor megbeszélem vele.

Még egy gondolat.

Az, hogy valaki netán trehány és szét hagyja a holmijait, az egy másik kérdés.

Ha mondjuk tele van az asztal a holmijaival, akkor összébb rakom, legrosszabb esetben máshová rakom, de semmit nem dobok ki. Elrakáskor vigyázok arra, hogy ne gyűrődjenek meg, ne legyen bajuk, ne keveredjenek össze (ha pl. iratok vannak kirakva).

És persze csak azt rakom odébb, ami nekem útban van, nem kezdek el rakodni a holmijai között.

Tisztelni kéne a másik személyiségét annyira, hogy a saját holmijait rá bízom, hogyan tárolja (ameddig nekem nincs útban).