A párom napi 15 órát dolgozik, már nem járunk sehova. Te szakítanál?

Szerintem meg igen is igaza van a kérdezőnek. Szomorú hogy manapság nálatok egy kapcsolat abból áll hogy munka és munka aztán este puszi esetleg egy 3 perces menet bár ehez már nem lesz ereje aztán alvás. Egy kapcsolatért tenni kell. A kérdező nem a pénz kiadást hiányolja hogy ide oda mentek hanem a közösen eltöltött időt hogy egymással foglalkoznak. Nekem nem kell olyan pasi aki csak a munkájának él. Nem érdekel a pénze nem azért vagyok vele hogy a seggem alá tegyen mindent és költsön rám. Vele szeretnék élni úgy ahogy egy normális kapcsolatban. Mert ez cseppet sem normális. Ha nektek megfelel hogy haza jön a párotok aztán már szinte alszik is hát hajrá majd szakítás/válás lesz belőle pár év után és lehet ide jönni sírni hogy a páromnak fontosabb a munkája mint én.

Jah és mivel megszavazták a 400 óra túl órát meg mit tudom én mit nem nézek tv csak mástól hallom így még kevesebb lesz az hogy valaki normális kapcsolatban éljen.

És igen inkább kezdek egy biztonsági őrrel akinek 8 óra után van rám ideje mint olyannal aki 15 órákat dolgozik. Lehet maradi vagyok de én igénylem a normális kapcsolatot.

Anno nekünk majdnem rá ment a kapcsoaltunk,hogy a párom rengeteget dolgozott, nem voltak programok se semmi. Hiába keresett jól,jobban mint más pl .

Illetve jeleztem is felé,h nekem ez így nem oké, hogy ritkán találkozunk stb. Most viszont munkahelyet váltott /fog. Egy helyen melozunk egy műszakba igy talán ez javit a kapcsolatunkon.

Az emberek viszonylag széles rétegével állok napi szinten kapcsolatban és azt vettem észre, hogy aki az aktív éveit munkával tölti, az 35-50 éves korára képes olyan egzisztenciát kialakítani, hogy boldogan, szabadabban élhessen, továbbá lesz pénze az egészsége megőrzésére, ami nem egy olcsó mulatság, illetve lesz ideje edzeni, hogy a fizikumát fenntarthassa.

Azok meg akik a napi 8 óra munkájukat végigszenvedik, majd mint a golyó rohannak haza/haverokhoz/bulizni/shoppingolni ésatöbbi, azok ugyanabban a 8 órás beosztásban maradnak 50 éves korukra is életuntan, pénzük semmire sincsen, látványosan rosszabb az egészségi állapotuk mint a fentebb említett kategóriának, ráadásul a marha nagy szabadidejük amivel korábban rendelkeztek, valahogy nem hagyott rajtuk semmi pozitív nyomot. Ja, és a legtöbbjük minimum egyszer elvált, és folyamatos párkapcsolati problémáik vannak. Persze nem muszáj gondolkodni, éljünk a mának, holnap úgysem lesz. Ha mégis, akkor majd legfeljebb sírunk, hogy nekünk milyen rossz. A mérlegelés, a szükséges áldozat, esetleg az előrelátás fogalmak jelentését pedig véletlenül se akarjuk megismerni, az a buta sznoboknak való, akiknek 10-20 év munka után lesz házuk, autójuk, egzisztenciájuk, családjuk, hogy rothadjanak meg.

De egyébként tudok neked sokkal jobbat, mondd a párodnak, hogy mostantól ne dolgozzon többet, mert csak vele szeretnél lenni. Éppen ezért saját házat veszel, autót, programokat szervezel, és mindezt te fizeted. Ha nincs igényed(még) lakásra meg autóra, akkor csak a programokat fizesd, meg a vacsorákat, a számlákat, a rezsit, a törlesztőket ha vannak, ésatöbbit.

A kapcsolatotok valószínűleg véget fog érni, a reményeiddel ellentétben viszont sosem fogsz olyan embert találni, aki tele van pénzzel és szabadidővel, valamint téged tart annyira jónak, hogy mindkettőt rád áldozza.