Ti feltekenyek lennetek?

Első kérdésem ez lenne: hány évesek vagytok?

A fiú-lány barátságok ugyanis működnek - csak megfelelően érettnek kell lenni hozzá.

Nekem is van egy fiú barátom, akit már vagy 15 éve ismerek, és azóta lett haverból legjobb barát. Ő az a személy, aki mellettem volt életem nehéz pillanataiban, és én is támogattam őt, amikor rövid időn belül mindkét szülője meghalt. Nem telik el olyan nap, ami nem a "jó reggelt" üzenettel indul, és nem a "jó éjszakát"-al fejeződik be, de napközben is beszélünk, hol chaten, hol telefonon, hogy kivel mi újság. Ja amúgy 300 km-re dolgozik, szóval csak havi 1-2 alkalommal találkozunk, amikor hazalátogat. Ő az az ember, akire bármilyen titkomat vakon rá merném bízni, és ahogy mondják "segítene egy hullát is elrejteni".

Ja igen, 7 éve van párom. Eleinte ő is ferde szemmel nézte a barátságunkat, a sok üzenetet, sokszor megvádolt, hogy biztosan többet érzünk egymás iránt. De aztán megismerte őt is, és belátta, hogy bár nagyon mély kapcsolat van köztünk, de ebből sosem lesz szerelem, mert mondhatni testvérekként tekintünk egymásra.

De mint az elején mondtam, ehhez a helyzethez megfelelő érzelmi érettség kell, mi mindhárman 30-asok vagyunk már. Így nincs féltékenykedés, bármikor beülhetek a barátommal pl enni egyet valahová úgy ha a párom éppen nem tart velünk, és utána sem kezd el rosszra gondolni.

Ebben en nem tudok jo tanacsot adni, mert az atlag azt mondja, hogy tok normalis, ha a parkapcsolatban eloknek van sok baratja, es emiatt hulyeseg feltekenykedni, blablabla. Ez mind szep is, meg jo is, de en akkor se tudnam ezt lenyelni, hogy egy harmadik szemely (raadasul no) minden nap jelen legyen az eletunkben. Nincs bajom a haverokkal, amig 1-2 havonta 1x van osszeroffenes max, de a napi szintut ebben a korban mar nem dijaznam. De tudom, hogy sok ember szerint ez nem normalis gondolkozas, de en sajnos ilyen vagyok, es ez sose fog megvaltozni. Az biztos, hogy akik eddig szabadon haveroztak az ellenkezo nemuekkel az ismeretsegi koromben, azok mar reg szetmentek, mig en azota is ugyanabban a parkapcsolatban elek, boldogan. :) Szerencsere leteznek olyan emberek, akik nem igenylik ezt a haverkodast, es en megtalaltam az egyik ilyet, igy nincs kozottunk ilyen konfliktus. :)

Ha nem erzed jol magad emiatt, es a parodat ez nem zavarja, akkor el kene gondolkoznod azon, hogy valoban osszeilletek-e? Mert ugysem tudod elnyomni ezt az erzest magadban, es igy meg szep lassan megmergezi a viszonyotokat.

Szerintem a haverod elrontott valamit. Nem azzal kellene járnia, akit a sok közül kiválasztott külső alapján, hanem azzal, akivel minden örömét-bánatát meg akarja osztani, aki nélkül nem tud meglenni, mert a lelki társa.

Ebben a kapcsolatban ez nem te vagy.