Miért most szeret akar mikor késő?

Hmmm... szerintem az ilyen kutatások annyit érnek mint Freud "péniszirigység" teóriája. (ugye a nők hisztériája, és alsóbbrendűségét arra vezeti vissza, hogy fejlődésnél előszőr a hím nemi szerv fejlődik ki - akkori tudás szerint - és a nőknél ez fejlődik vissza, később meg depik leszünk, hogy nekünk nincs kukik) (És ez bukott meg ott, hogy a női nemiszerv fejlődik tovább hím nemiszervvé)

Szóval mai ismeretink már tök hülyeségnek tartják, akkor meg bólogatot mindenki erre.

A társadalmi közeg kihat az egyénre. Most ilyen feltételek vannak, ebben a közegben és más feltételek teljesülnek mint pl. a viktoriánus korban.

Szóval a pszichológia és szociológia az ingoványos talaj. Ma is jelentenek ki orbitális nagy mathaságokat, ezért én nem jelenteném ki, hogy a férfi EQ az annyira nem fejlődőképes. Mert pl. ovisoknál is sok érzékenyebb, magas EQ kisfiú van, de mivel a társadalmilag más nyomás van rajtuk, valahol ez visszamarad, az évekkel.

Még egyszer elolvastam a linkelt cikket...hát, a pumpám felment rendesen. Írja, h a párterapeuta megpróbálja felnyitni a feleség szívét és lelkét ill. ez a változás a férj részéről hosszantartó marad...

De, kérem, amikor a feleség a házasság alatt pl. többször kéri a férjet, h menjenek el vhova kettesben, vagy szószerint elmondja, hogy nem érzi szeretve magát, ezt csak egy debil nem érti, ehhez nem kell érzelmi intelligencia sem. Áhh. Elbaxta a férj és kész, mert nem szerette a feleségét, ez az igazság. Itt már veszett fejsze nyele a megbánás. Akkor kellett volna szeretni azt a nőt, aki mellette van, nem utólag szánom-bánom megváltozom....

Aztán meddig változik? Amíg megint biztonságban nem érzi magát. Az érzéseket, a szeretetet nem lehet irányítani, csak ideig megjátszani.

Ne érezd rosszul magad Kérdező, ez csak manipuláció. Első sorban magadért vagy felelős. Sajnálatból (részedről) ill. megbánásból (a részéről) nem lesz normális kapcsolat már.

Egy pszichológus válasza:

https://www.youtube.com/watch?v=x-NqqZgXAr8&fbclid=IwAR0Ac6K..

A pszichológus hölgy is azt mondta, mint a többség.

Köszi a linket 77%!

Amúgy tudatalatt tudod a választ Kérdező, olvasd el a kérdésed fő mondatát: Miért most szeret amikor késő? ....

Nem véletlenül fogalmaztál így.

22-es: Tényleg nem értem ezt a dühöt, ami körüljárja a hozzászólásod. Nem arról szólt a cikk, amit te most írsz. Éppen ellenkezőleg. Nagyon sok esetben nem azért mennek tönkre a házasságok, mert az egyik fél "debil" vagy nagy ívben leszarja a másikat, és amikor vége van, akkor kapkod, meg fűt-gát ígérne. Hanem azért, mert a párok nem tudnak jól kommunikálni, senki nem tanítja meg őket, és ezzel csak folyamatosan egyre rosszabb és rosszabb lesz.

Egy fontos idézet a cikkből, ennek fényében gondold újra:

"Michelle Weiner-Davis gyakorló párteraputaként azt a missziót tűzte maga elé, hogy megmentse a házasságokat. Nem vallási vagy erkölcsi okokból, hanem azért, mert azt látta, hogy a legtöbb válással végződő konfliktus megoldható (lenne)"

Amit te írtál, hogy a nő többször kérte a férjét, hogy menjenek el kettesben valahová, nem érzi magát szeretve, azt hol olvastad? Se a cikkben, se a hozzászólások között nincs ilyen. Általában az szokott lenni a baj, hogy a nő nem mondja, hogy nem érzi magát szeretve. A férfi meg szereti, csak úgy, ahogy a nő szeretné hogy szeressék. És viszont. Hallottál már a szeretetnyelvekről? ( [link] ) Ez is egy tipikus hiba pároknál, amivel elrontják a kapcsolatukat. Máshogy fejezik ki a szeretetüket, mint ahogy azt a párjuk igényelni, ezért ő azt érzi, nem is szereti. Mindezt pedig megfejelik azzal, hogy nem kommunikálnak róla (eleget).

Abban igazad van, hogy az érzéseket, szeretetet nem lehet irányítani és megjátszani is csak ideig óráig lehet. De sok esetben pont nem arról van szó, hogy meg kell játszani bármit is, csak egy kicsit máshogy kell csinálni.

24-es: Almási Kitti videójával teljesen egyetértek. De ő sem azt mondja, amit most te próbálsz belemagyarázni.

Igen, sok olyan eset van, amikor valaki csak azért próbál változni, erőn felül teljesíteni, mert fél a veszteségtől, változástól. Meg sok olyan is van, amikor egyik fél ezzel zsarolja folyamatosan a másikat, hogy megkapja azt, amire szüksége van. Ez egyik sem egészséges, és hosszú távon egyik félnek sem jó. A video lényege, hogy tudatosan át kell gondolni mindkét félnek, hogy erről a játszmázásról van-e szó vagy sem. Ha igen, akkor tényleg nincs értelme folytatni. Ha őszinte és belülről jövő a változás, akkor meg van értelme. Nem kell ezt túlbonyolítani.

Kérdező: 9-es vagyok ( vagy ha úgy tetszik 16:38-as :) )

Most a legrosszabb az, amit tehetsz, hogy rettenetesen érzed magad. Próbáljatok mindketten megállni egy kicsit, lenyugodni, higgadtan végiggondolni az eddigi kapcsolatotokat, beszélgessetek sokat, hogy ki mit mikor miért csinált rosszul, hogyan csinálná most, van-e közös jövőképeket, stb. Nem szabad kapkodni, vádaskodni, másikat, önmagad hibáztatni. Ez most arról szól, hogy mindenki tanuljon az esetből, és mindenki fejlődve kerüljön ki a helyzetből. Akár együtt, akár külön folytatjátok, békességben, nyugodtan, higgadtan rendezzétek a helyzetet.

Kérdezted, hogy miért mondanék a jövőben nemet a feleségemnek, ha esetleg valamikor vissza akarná csinálni a dolgokat. Hát nagyon nem egyszerű a mi helyzetünk ... Igazad van benne, hogy mindketten rengeteget tanultunk és másképpen csinálnánk mindent a jövőben. De ezt valószínűleg már nem együtt. Nekem ő volt életem nagy szerelme, vele képzeltem el az életem, szinte mindent megadtam neki (nem csak anyagiakra kell gondolni, hanem élményekre, fejlődésre, közös időtöltésre). Ezt nehéz kimondani, de neki nem én kellettem sosem, hanem amit általam megkapott, megvalósított az életben. Lehetne erre azt mondani, hogy "csak" kihasznált, de én nem szeretném ezt a kifejezést használni, mert azért ez is nagyon messze lenne a valóságtól. A titkos viszonyt, a sok hazugságot, becsapást, megalázást még meg is tudtam volna bocsátani idővel. De ha egyszer nem én vagyok számára az igazi, akire vágyik minden porcikájával, akkor nincs értelme folytatásról beszélni se most, se 1 hónap, se 1 év múlva. Ezért mondanék neki nemet, ha időközben meggondolná magát. De azért közben féltem, sajnálom, mert a sok-sok év alatt, de leginkább az utolsó fél évben annyira kiismertem minden rezdülését, hogy biztosan tudom, nem lesz boldog a szeretőjével már 1-2 éves távlatban se, és vagy beragad egy rossz kapcsolatba, ahol nagyon sok mindenben nélkülöznie kell, vagy sokáig (akár élete végéig) fogja keresgélni a boldogságot, és a végén egyedül marad.

Az utolsó nagyon jókat ír. Egyetértek vele és a gondolatmenetével.

Amit "Ágnyeszka" ír, az pedig kisebbségi komplexusból adódó vádaskodás, felelősséghárítás. Én is elvált vagyok, a feleségem hagyott el, de amit leszűrtem a házasságomból (9év, életem szerelme, stb..), hogy két emberen múlik. Lehet itt dobálózni, hogy szóltam, szóltam, végén meg elválok. Ugyanez fog történni a következő kapcsolatban is, az azt követőben is és így tovább egészen addig, amíg a nő nem képes magába nézni, hogy biztos, mindenért a másik a hibás? Biztos el kell válni mert nem teszi a szennyesbe a zokniját? Biztos jól fejezem ki magam, és nem köntörfalazok? Saját magamról meg tudom, ha párkapcsolatba kerülök valakit, akkor elkezdem tolni a szekeret előre, hogy NEKÜNK jobb legyen. Minél több dolgot próbálok meg előteremteni, letenni az asztalra. Nem feltétlen csak anyagiakra gondolok. Szerintem azért van ennyi válás manapság, mert soha nem jó semmi valamelyik félnek (75%-ban nők válnak). A szomszéd kertje mindig zöldebb. A facebook, ami tönkreteszi a házasságokat (hisz ott mindig mindenki csak nyaral, kedves, szupi jó nem??). A közértes mindig kedves, bezzeg a férjem meg nem. Amíg ez a rossz férj próbál titeket előre vinni, és lehet olyan körülményeket is teremt ami átlag feletti, addig a közértes nem érted él, dolgozik vagy épp programot szervez. Úgy összehasonlítani valakit másvalakivel, hogy nem ugyanabban az élethelyzetben van gyerekes viselkedésre vall, egyrészt nem fair, másrészt nem lesz mérvadó az eredmény. Lehet a férjed ideges, lehet elfoglalt, lehet úgy érzed nem foglalkozott veled, tedd a helyére a közértest, s meglátod ő is ideges lesz ha a helyt kell állnia. Ez a világ ilyen, vagy képes vagy kinyitni a szemed és látni a világot, vagy mehet a válásosdi és akkor élj csukott szemmel.

Látom, lehet ekézni azt, akinek neve van. :)

Tehát: nincs kisebbségi komplexusom, csak épp nő vagyok, és biza erről az oldalról látom a dolgokat. Rengeteg női ismerős, vagy akár fórumozós elmondásából tudom, h sajnos szó szerint el van mondva a férjnek, h konkrétan mi a baj: nem megyünk sehova, nem érzem szeretve magam, és végső tronfként még az is, hogy elválok, mondom, mindezt konkrétan elmondva. Reakció: nulla, zéró. Szerintetek az a férj, aki még azt sem veszi komolyan, hogy a felesége elmondja, hogy már nem bírja ezt és elválik (mint, a Kérdező férje is) nem reagál semmit, annak a férjnek számít a felesége? Számít az érzése? Elárulom, nem. És ebből az is bizonyos, h nem szereti, nem tiszteli. A mostani szánom-bánom, szeretlek, csak, mint ahogy a pszichológus hölgy is mondta, a helyzethez való ragaszkodás, nem egy megvilágosult szerető társ megbánása.

Igenis kitartok az mellett, hogy legtöbbször konkrétan jelezve van a probléma, de csukott fülekre, csukott szívekre talál.

És lehet, h a férje ő érte dolgozik, de a javak, a jólét semmit nem ér, egy kedves szó egy idegentől, mint egy csepp víz a kiszáradt földre úgy szomjúzza egy évek óta szeretetlenségben élő nő.

Érzéseket nem lehet megvenni sem...

És befejezésül: ahogy a pszichológus hölgy is mondta videójában, sajnos 80%-ban ezek az utólagos minden jó próbáljuk meg újra megváltozások nem a személynek szólnak, és sajnos kis idő múlva visszaáll minden a régi rossz szeretet nélküli vágányra.