Miért most szeret akar mikor késő?

Mindig ez van, már 20 éves korom óta tudom kb, hogy egy pasi akkor kapálózik (vagy nem), amikor már késő. Mindig lehet ezt tapasztalni.

Lehet sose gondolta volna, hogy elválsz tőle, ezért nem változtatott, most, hogy a változás (ami oly annyira nem volt az ínyére)- kényszerűségből az életébe költözött, úgy inkább a régi életén változtatna, de nem egy újat kezdene. Gondolom valami ilyesmi lelki okok és motivációk lehetnek a háttérben.

Ez mindig így van. Akkor kapálóznak az emberek, amikor süllyed a hajó és vizes lesz a lábuk. Pontosan tudják, hogy az a hajó nagyon szar állapotban van, bármikor léket kaphat, de nem foglalkoznak vele, majd lesz valahogy, majd holnap, majd jövőre, megjavítják. Aztán bekövetkezik, kimozdulnak a jó kis megszokott helyzetükből.

De egyben biztos lehetsz, ha most visszafogadod, akkor pár hétig, hónapig, ismét megtesz mindent, hogy jó legyen a házasság, vacsi, randi, odaadó szexualitás, önzetlenség, de csak kis időre. Újra tesz majd rád :)

Az a baj, hogy az esetetekben, ezt a legtöbb nő el is hiszi be is dől neki, és megsajnálja, és a sajnálat a probléma, és vele marad aztán 1 évig kb jó aztán újra sz**ar lesz a párja megnyugszik....

na jóvan szerencsére nem hagyott el....

elrontod az életed ha ilyenkor vele maradsz.

Ilyen esetekben mindig ezt játsszák...

Törvényszerű. A férfiak hajlamosak a kapcsolatok "lelki" oldalát bagatelizálni, és amikor baj van akkor kapkodnak.

De amit megtanultam: egy ilyen férfi nem fogja soha komolyan venni a kapcsolatát, mert nem érti meg mi a gond. 1-2 hónapig évig max minden működik majd, megint visszaesik a nívó.

Az érzelmi intelligenciát nem most kell tanulni, és akinek ez kimaradt... az lemaradt. Ő ilyen. Volt. Van. Lesz.

"akkor tudja meg az ember mit veszít mikor már elveszítette"

Ez általában így van, de nem sok olyan esetet láttam, hogy a bizonyos 2. esély után tényleg működött volna.

3,5 évig szenvedtem egy kapcsolatban, akkor sírt, kapálózott mikor kimondtam a véget. Persze jött a "megakartam kérni a kezed" duma, aminek szépen bedőltem. Aztán egy soha be nem vallott megcsalás felett is szemet hunytam. Túl sokszor adtam esélyt egy olyan kapcsolatnak, ami az első 2 hónap után sem működött.

Most se szeret, csak kapálózik, mert nem akarja, hogy a komfort zonája sérüljön. Ha most bedőlsz neki, pár hét/hónap után ugyanaz lesz, mint eddig volt.

Ne legyenek kétségeid. Eldöntötted, válsz, vidd vegig, a siránkozását hagyd figyelmen kìvül. Csak műsor, semmi más.

Találtam múltkor egy cikket, ami nagyon jól leírja, hogy a férj és feleség milyen tipikus hibákat követ el az ehhez hasonló esetekben: [link]

Nagyon sok igazság van a cikkben, gondold át te is, hogy ebből mi igaz rátok. És ha még nem nagyon késő, akkor akár meg is próbálhatjátok helyrehozni a házasságotokat. De ezt nagyban megnehezíti, hogy a képbe került egy harmadik "játékos" is. Ha tényleg válni akarsz, sokkal korrektebb lett volna a házasságod előbb lezárni, korrekten elválni, és utána kezdeni új életet, nem pedig fordítva. Ezzel, meg azzal, hogy a férjed csak most változna meg, elég nehéz helyzetbe hoztad magad. Nem véletlen, hogy teljesen kikészültél. Ez azt jelenti, hogy nagyon elbizonytalanodtál. Egyrészt már azt hitted, hogy tovább tudsz lépni, tervezted az új életed az új pasival. Másrészt meg most attól félsz, hogy nem döntöttél-e rosszul azzal, hogy elhagyod. Mi van, ha nem csak felelőtlenül ígérget, hanem tényleg kész változni is a kapcsolatotok érdekében. A korábbi válaszolók szerint a pasik többsége ilyenkor megígér fűt-fát, aztán pár hónap múlva minden ott folytatódik, mint korábban. A cikk szerint pedig sok pasi tényleg pozitív irányba megváltozik. Szerintem sok vesztenivalód nincs, ha megpróbálod helyrehozni a házasságod. Ha nem sikerül, az se tragédia, pár hónap múlva még mindig le lehet korrekten zárni, és békével elválni.

És hogy miért írom le mindezt? Személyes tapasztalat. Nagyon hasonlókon mi is keresztül mentünk. Csak már túl későn találtam meg a cikket ... Voltak nálunk is gondok, a feleségem egy évig szeretőzött, mire elhatározta magát. Nagyon jól titkolta, én csak azt láttam, hogy valami nagyon nem stimmel vele, állandóan ok nélkül veszekedett, minden apróságba belekötött, leértékelt engem. (Tipikus válasz a kognitív disszonanciára. Nem ő a hibás a félrelépés miatt, hanem a másik, ezért még jobban le kell húzni őt a mélybe.) Aztán mikor kiderült a dolog, én komolyan szerettem volna megmenteni a házasságunkat, és ahogy a cikk írja, én kezdeményeztem, hogy menjünk terápiára, rengeteg szakkönyvet kiolvastam, hogy megértsem a helyzetet, megnyíltam előtte, stb. Ezzel elkövettem egy tipikus hibát, amit Dr. Mészáros Ádám is említ a megcsalásos videóiban (nem tudom linkelni, fizetős video), hogy túl gyorsan és nagyon megváltoztam. Ezzel az a baj, hogy csak még jobban megnehezítettem a feleségem helyzetét, növeltem a bűntudatát a megcsalás miatt. Hosszú vívódás után jutott el arra a pontra, hogy válni akar el akarja hagyni a rossz és gonosz férjét - aki valójában nem is annyira rossz, de az agya elhitette vele a saját bűntudatát csökkentendő. De akkor döbbent rá, hogy basszus, nem is olyan rossz a férje, sőt. Csak ugye ott van még a szerető a másik oldalon. Ketten kétfelé húzzák, ő meg nem tudja, hogy "melyik kezét vágja le". Végül a szeretőt választotta. Aztán eltelt jó pár hónap, és mostanában egyre gyakrabban mondja, hogy milyen jól csinálom a dolgaimat, szinte irigykedik rám, hogy milyen jól érzem magam, milyen jó bőrben vagyok nélküle. De persze ezen a ponton már nem lehet visszacsinálni a dolgokat. Nem mintha erre célzott volna, de attól tartok, hogy előbb-utóbb ez is be fog következni, és akkor én fogok majd nemet mondani, akármilyen nehéz is lesz ezt megtenni.

Szóval ha még nincs késő, próbáljátok meg helyrehozni. Ha nem sikerül, akkor is simán el lehet válni. De legalább nem mondhatjátok, hogy meg se próbáltátok.

Istenem, mennyire tipikus... Az egésznek egy címet is lehetne adni: A férfi és az ő érzelmi intelligenciája. :)

Ami ugye tanulható és fejleszthető, de amíg nyugi van, baxik rája. Nos, egy trauma (lásd. válás) elég jó motiváció arra, h végre kinyissa a csipáit (a szerencsésebbeknek, intelligensebbeknek, mert sajnos korántsem mindegyiknek).

Sztem, nem mindegyik érdemel újabb esélyt. Nagyon is jól tudta/tudja, h mit kellett volna adnia, megtennie egy kapcsolatban a párjának (törődés, figyelem, szeretet/szerelem kinyilvánítás, önzetlenség stb.). De, ugye kifogott halat nem etetünk, ez olyan papucs, meg egy igazi férfit fogadjanak el olyannak, amilyen, különben is, apám is ilyen volt, még aztán elbízza ez a nő magát. Szeretem, mert még mindig vele vagyok. Nem?! Hát, de! Akkor? Nem tudom mit hisztizik ez a nő annyit...

Nos, a ridegtartás egy ideig működik. Aztán jön a szomorú fekete leves. Az asszonyka benyújtja a számlát válóperes papírok formájában. Aztán kihisztizik és ígér fűt-fát, megy le papucsba? A naaagy Férfi. :)

Szánalmas. Ezek a férfiak már rég nem szeretik a párjukat, csak a biztonságukat (érzelmi, anyagi) féltik. Lapát. Kutyából nem lesz szalonna.