Őszintén, miért jobb eldobni egy kapcsolatot mint megmenteni?

Plusz nyilván olyannal ne legyél együtt akit nem szeretsz.

De ha szeretsz valakit és vannak kisebb gondok amiket meg lehetne oldani, nem értem miért jó megoldás eldobni a másikat.

Egyik előző hozzászóló írta jól, hogy fogyasztói társadalomban élünk és sajnos ez kiterjed a párkapcsolatokra is. Sokan egyszerűbbnek tartják, hogy kilépjenek a kapcsolatból és keressenek valaki mást, minthogy próbálják megoldani a dolgot.

Én sajnos már hallottam olyan miatt szakítást emlegetni a párokat, ami még megoldható lenne, ha nem is rögtön de idővel. Sajnos itt is volt ilyen példa. Pár napja olvastam, hogy a pár mindkét tagja dolgozik és az egyik mellette tanul is. Az egyik fél hiányolta a találkozókat. Mire itt azt tanácsolták, hogy szakítson, mert ha így hanyagolja a másikat, később se lesz jobb. Na az ilyen pl mire jó? Az én páromnál is hasonló szituáció van, keveset találkozunk amiatt mert kevés időnk van egymásra, mégsem akarok szakítani emiatt, mert józan ésszel felfogom, hogy nem hanyagol, hanem csak nincs ideje neki sem.

Másik példa: Ha az egyik fél féltékenykedősebb, itt elég sokszor azzal jönnek, hogy szakítsanak, mert hogy nem lesz úgysem jobb. De miért? Nem tudjuk miért olyan a másik, lehet a kérdező ad okot rá.

Egyik ismerősöm azért szakított, mert unalmas volt a másik szerinte.

Nem nem eszem meg a romlott húst. De úgy gondolom van egy határ amíg, még normálisan meg lehet beszélni a másikkal dolgot akár többször is. Egyik ember sem tökéletes, mindenkiben vannak hibák, de ahogy itt valaki írta, el lehet fogadni a másik rossz tulajdonságát úgy, ahogy a jókat is.

És hangsúlyozom, nálam a megcsalás, a testi sértés, vagy az, hogy csak én teszek a kapcsolatért, már nem a "rossz tulajdonság" kategória.

Különbséget kell tenni aközött, hogy valaki alapjaiban véve milyen, azaz milyen tulajdonságai vannak, és aközött, hogy valaki szándékosan a másikat bántva mit tesz. És sajnos itt nagyon sokszor azt olvasom, vagy hallom a környezetemben, hogy a másik fél egy-egy rossz tulajdonságai miatt már ássák is el a kapcsolatot.

A szüleimnél nem titok, hogy apám világ életében imádott szerelni és imád még most is. Anyámat fiatalon ez borzasztóan zavarta, mert magára vette, ha esetleg apám egész nap elvolt és valamit szerelt. Most viszont már mosolyogva mondja, hogy anno mi volt. Mert már elfogadja olyannak apámat amilyen. De őszintén ha valaki ilyen kérdést írna ki itt mit tanácsolnának? Hogy szakítson mert ha már most fontosabb a kocsi, akkor később mi lesz. Meg hogy szenvedne évekig. És lécci ne gyertek azzal, hogy nem így van, mert ha kell az összes ilyen jellegű kérdést kikeresem.

Bocsánat a regényért, de nem véletlenül tettem fel a kérdésem. Tényleg azt látom, hogy az emberek már egészen kis problémánál is a kiutat keresik, minthogy megpróbálnának javítani a dolgon.

Mondhatjátok azt, hogy a nagyszüleinknél gyorsan kellett házasodni plusz gyereket szülni, de a nagyanyám mégis borzasztóan megsiratta a nagyapámat amikor meghalt. Ne mondjátok, hogy biztos a megszokásból.

Akit nem szeretek, azt nem siratom meg.