Őszintén, miért jobb eldobni egy kapcsolatot mint megmenteni?

Én annyit tudok még hozzáfűzni, hogy egy kapcsolat vagy házasság tudatos döntés. Minden nap meghozod a döntést, hogy a máaik mellett maradsz és dolgozol a kapcsolaton. Az érzések csak kis százalékát teszik ki, a maradék kőkemény munka és tolerancia, empátia. Nekem legalább is 30 éves koromra ez lett a legfontosabb tanulság.

Nyilván van egy határ, mindenkinél más, amin től már nem megjavitható egy kapcsolat, de addig próbálkozni kell. Ez sok emberből hiányzik, mint úgy általában a kitartás az élet más területein. De most őszintén, mit várunk pl egy olyan embertől aki mondjuk a munkájában az első akadálynál sirva és duzzogva feladja és inkább keres más munkát? Az ugyanigy fog állni a kapcsolataihoz, vagy bármi más területhez.

29n

"a másik hibáit el kell fogadni és azzal együtt kell szeretni, nem pedig kidobni mint egy tárgyat"

Azért nagyon nem mindegy, hogy milyen hibáról beszélünk. Ha például megcsaltak valakit, azt el kellene fogadnia? Vagy ha nem hajlandó kivenni a részét a házimunkából az egyik fél, hiába beszélik át többször is, akkor inkább csináljon mindent a másik? Vagy ha "csak" két pofont adott eddig, az még elviselhető? Ki dönti el, hogy mi az, ami még elfogadható? Engedjétek már meg az embereknek, hogy eldönthessék, mennyire hagyják magukat kihasználni, és ha valaki nem tűri, hogy a párja tiszteletlenül viselkedjen vele, kihasználja, akkor véget vessen a számára méltatlan kapcsolatának.

Úgy is nézhetjük, hogy miért szeresse valaki eléggé a párját, miért tartson ki mellette, ha azt az embert ő annyira nem érdekli, annyira sem becsüli őt, akivel együtt van, hogy miatta változtasson azokon a dolgokon, amik őt negatívan érintik, amivel problémák vannak. Van egy határ, ami után az ember úgy dönt, hogy nem érdemes tovább próbálni javítgatni, főként, ha látja, hogy elég egyoldalúan fontos az, hogy egy jól működő, kiegyensúlyozott kapcsolatban éljenek.

22-es

konkrátan erre gondoltam:

Nagy hibák amit nem tudnék hosszú távon tolerálni:

Hűtlen, hazudik, frigid, anyagias, igénytelen a környezetére és önmagára, féltékeny, lusta, sopánkodó típus.

A többi elfogadható, meg lehet tanulni együttélni velük.

De volt már neked egyáltalán hosszútávú kapcsolatod? Én 7 év után szakítottam, szerinted rögtön ez volt az első gondolat és semmi előzménye nem volt? Fenét nem. Évekig keményen dolgoztam, hogy kijöjjünk a gödörből, hisz ugye nem szabad feladni stb stb.

De aztán közölte, hogy neki ez nem kell, kevés, ő külön akar élni, neki úgy lesz majd jó, egyébként is minden baja volt már.

Amikor egy olyan ember mondja neked ezt, akit közel egy évtizede ismersz, szerinted az csak úgy hirtelen felindulásból mond ilyeneket? Gondolkodj már kicsit, nem minden kapcsolat ugyanúgy működik és megy tönkre...

A miénk kifulladt végleg, és a legjobb döntés a szakítás volt. És ezt évek távlatából is így gondolom, és bárkinek ezt javasolnám, aki hasonló cipőbe kerül.

N

Azt hiszem itt félreértés van. Ha csak egy ember fáradozik azon hogy megmentsen egy kapcsolatot, csak az tolerál a másikkal szemben és a másik semmit nem hajéandó tenni vagy feláldozni ezért akkor ez nem müködik.

Mindkét félnek ugyanúgy oda kell tennie magát akkor az esetek többségében menthető a dolog.

Van egy ismerős pár: 35 éves a nő és a férfi is. Nem jó a szex, a probléma gyökereit nem ismerik. A nő úgy oldotta meg a dolgot hogy szeretőt tart amiről a férfi semmit nem tud. A nő minden esetben elutasítja a kedveskedést és a közeledés. Ebből soha nem lesz jó kapcsolat.

Sok olyan kapcsolat van amit nincs értelme megmenteni.

Nagyon sokan házasodnak össze és élnek együtt azzal akit nem szeretnek.

Soha nem lesz igazán boldog az illető.

Sokan a környezetük, a rokonok, barátok, a gyerekeik, kollégák miatt nem válnak el, mert jézus márja mit fognak gondolni róluk hisz mindenki úgy tudja, hogy ők a tökéletes család......