Szerintetek ciki 27-32 évesen csak közterületen találkozgatni?

Kit érdekel más véleménye? Ha nektek így oké, hogy ott tartotok ahol más 18 évesen, mert így hozta az élet, akkor nem para. Végül is, ha a másik is tisztába van a helyzettel, akkor meg?

Szerintem halál gáz, ha már kérdezed, de én nagyon mást akartam mindig az élettől, mint mások.

Miért nem fogadhatnak vendégeket? Hogy tud valaki a szülei nyakán élni felnőtt, dolgozó emberként úgy, hogy annyira pocsék a szülő-gyerek kapcsolat, hogy a szülő kitiltja a házából a gyereke párját?? Mindkét oldalról??

Amúgy meg ahelyett, hogy mozira, kávéra meg bowlingra szórjátok a pénzeteket, ideje lenne magatokba nézni és elindulni az önállósodás útján. Ha a kapcsolat stabil, érdemes közösen nekiindulni, de ha nem, akkor álljatok a sarkatokra és legyetek külön-külön önállóak. Ez így irtó ciki.

Olvasgatva a válaszokat elszörnyedek.

Komolyan, 20 évesen az ember még tanul, fősulira jár, ha diákmelózik is, inkább a tandíjra költi és inkább otthon lakik, hogy ezzel spóroljon.

Meg egy albérlet egyébként is kidobott pénz. Ennyi erővel már sokkal ésszerűbb hitelt felvenni, mert akkor a saját lakásodat törleszted és nem mások zsebét hizlalod vele.

De komolyan? És mi van, ha azért laknak még otthon, mert így könnyebb a spórolás és többet tudnak félretenni, hogy a későbbiekben saját lakást tudjanak venni?

Nem hiába van annyi devizahiteles, személyi kölcsönös, eladósodott ember ebben az országban, mert nem gondolkodnak és ész nélkül vásárolnak, tovább nyújtózkodnak, mint a takarójuk ér.

Hitelt is csak akkor érdemes felvenni, ha van kb 2-3 millió félretetted, van biztos állásod, hogy tudd törleszteni a hitelt. Minél kevesebbet kell felvenni, annál jobb.

Az meg, hogy ki honnan indul, az megint egy másik dolog, nem kéne mindenkire ráhúzni, hogy akkor kb 20 évesen ideje lenne elhúzni otthonról. Hisz a mai világban annyi idősen honnan teremtsen elő egy diák annyi pénzt, ha még tanul, hogy független legyen a szülőktől ésszerűen?

Nyugi kérdező, én megértelek, ha a többség nem is.

1-es válaszoló voltam

#6-os:

Nyugi, a sok megmondó ember, aki inkább elköltözik albérletbe 20 évesen, mint hogy a szüleinél lakjon, közülük a többség sosem fog kitörni az albérlet fogságából. Lehet, hogy oda-vissza van, hogy egyedül él, távol a szülőktől, de mikor 40 éves korára is másnak adja oda a pénzét, akkor fog koppanni. Én meg jót röhögök, hogy igaz, én 30 éves koromik otthon éltem, de spóroltam, és vettem egy lakást:)

Hát ez van, nem vagyunk egyformán, 27 éves vagyok, és én is úgy vélem, hogy gázos ha egy 30 éves felnőtt férfi még az anyjáékkal lakik..

Más ilyenkor már saját családot alapít, a legtöbb aki még otthon van, önállótlan mert anyuka mindent megcsinál neki.(tisztelet a kivételnek, de a többség: egy söprűt nem fog meg, azt sem tudja hogy kell bekapcsolni egy mosógépet, a többiről nem is beszélve) 30-oz közeledve szerintem ez gáz.

Én is inkább eljöttem otthonról már elég korán Egy esetben tudnám elnézni, ha a férfi nem a fenti kategória, aki anyuci pici fia és töketlen az élethez. Hanem valóban önálló, határozott és életképes férfi, akinek van jövőképe és tényleg célja az, hogy 1-2 éven belül saját lakásba költözzön ( elvégre ezért van otthon ugyebár... )

27N

#8-as:

Értem a te nézőpontodat is, de sajnos elég nagy hátrány ez a gondolkodás. Én pl azért vagyok 28 évesen még otthon, mert:

1. Gyűjtök lakásra, legkésőbb 30 éves koromra venni szeretnék egyet

2. Jelenleg nincs párom, így nem látom értelmét csak azért albérletbe menni, hogy másnak úgy tűnjön, önálló vagyok. Önálló vagyok így is, nem fogom bizonygatni ezt senkinek sem.

3. Minek dobjak ki albérletre pénzt? Hogy utána még évekig ott ragadjak? Ördögi kör.

Sajnos a legtöbb nő azt gondolja, hogy ha otthon lakik a férfi, akkor egy önállótlan nagyra nőtt gyerek, de ez eléggé primitív gondolkodás. Az már eszükbe sem jut, hogy ha találnék egy olyan nőt, akivel el tudnám képzelni hosszú távon, simán összeköltöznék vele, sőt..lehet még az albérletet is bevállalnám. De hát ugye a nőknek csak az a lényeg, hogy külön élek-e vagy sem. Tovább már nem gondolkodnak, hogy miért lehet ez. Számomra az is ugyanolyan önállótlan és felelőtlen gondolkodás, hogy eljövök otthonról minél előbb, aztán bele sem gondolok, hogyan lesz 10 év múlva lakásom.

#8

"de a többség: egy söprűt nem fog meg, azt sem tudja hogy kell bekapcsolni egy mosógépet, a többiről nem is beszélve"

Milyen többség? Magyarország összes férfilakosát ismered, hogy tudj belőle átlagolni? Vagy melyik statisztikai kimutatásban olvastad ezt?

Ja, és még tovább ragozom, mi van, ha már az anyukájuk nem él? Csak az apukájukkal együtt vannak otthon, hogy az apuka se legyen egyedül? És mi van, ha a szülők már rég elváltak? És mi van, ha beteg egy 30 éves férfi és gondozásra szorul?

De én se értem, miért kell önállótlannak beállítani valakit, csak mert otthon lakik spórolás szempontjából, hogy a jövőben saját lakást tudjon venni? A ti felfogásotokkal iszonyat nagy baj van!

Teljesen egyetértek, nőként a 9-es válaszolóval.