Skorpió férfi elhidegülés? Távkapcsolat?

Üdv! Elég faramuci helyzetbe kerültem az utóbbi időben és kíváncsi lennék a szituációt külső szemmel látó személyek véleményére.

Tavaly decemberben megismerkedtem egy sráccal (internetes társkereső), aki külföldön csinál phd képzést (magyar srác,32éves), én pedig Budapesten élek (31éves L). Egy hónap intenzív ismerkedés után, közös döntés alapján úgy voltunk vele, hogy más lehetőség nincs, vagy ő jön haza, vagy pedig én megyek ki, hogy személyesen is tudjunk találkozni. Végül ő jött, és klassz 2 és fél hetet töltöttünk együtt. Az elválás sem volt egyszerű, de azért tudtuk mind a ketten, hogy egyszerű sem lesz a továbbiak. AZ első két hónap, annak ellenére, hogy távol voltunk egymástól, nagyon jó volt. Ugyan úgy megvolt mind a kettőnkben a lelkesedés. Utána (és ez itt beismerem, tipikus női reakció) kezdtem azt érezni, hogy részéről már kevésbé. AZ elejében nyitott volt arra, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról, de utána egyre kevésbé már. Kezdtek előjönni a kisebb problémák, nézeteltérések, viták. Mindazonáltal a lehető legtürelmesebben, és a legnagyobb kedvességgel próbáltam viseltetni a dolgok iránt, és iránta is. A stresszesebb időszakaiban pedig fokozottan. De egy idő után eljött nálam az a pont, hogy azt gondoltam, nem én vagyok az, aki neki kell. Teljes mértékben a viselkedéséből indultam ki, és végül kezdeményeztem, hogy váljanak szét az útjaink. Őt ez eléggé megviselte, én pedig életemben először bántam meg, hogy ilyet kezdeményeztem. Egyszerűen megijedtem a nehézségektől, és túl hamar fel akartam adni. Beszéltünk a dologról, és sikerült is túltenni ezen magunkat. Legalábbis azt gondoltam. De nem. Ott, az ominózus lépésem miatt teljesen megváltozott. Bizonytalan lett, bezárkózott, egyre kevésbé érdeklődött, egyre kevesebbet kommunikáltunk. Azért írtam, hogy skorpió férfi (ugyan magában az asztrológiában nem hiszek, de a jellemrajzokban igen, és ő teljes mértékben hordozza azokat a tulajdonságokat), mert abszolút érzelmi kitörései voltak, hol elküldött a fenébe, de 3 nap múlva "még sem úgy gondolta", és folyamatában ez megy azóta. Míg jómagam be nem sokaltam, és pár hete jeleztem felé, hogy én abszolút megértem, ha ő nem tudja magát túltenni azon, amit anno tettem, mindazonáltal nem szeretném ezek után állandóan bizonygatni, hogy hiba volt részemről. És azt is jeleztem felé, ha ő nem lát velem kapcsolatban semmit a jövőt illetően, úgy elfogadom a döntését. Ennek az lett a vége, hogy illedelmesen megköszönte, hogy én ezeket megértem. Számomra ez világos kommunikáció volt, így elköszöntem tőle. Viszont meglepetésemre(?) nem értette ezt a reakciót tőlem, hisz ő csak arra értette, hogy nem tudja magát túltenni ezen. Az utóbbi időszak tele volt ilyen konfliktussal, hol ő bántott engem, hol én őt. Tudom, hogy egy "kapcsolaton" belül, mindenért két ember felel, bármi történik. Én sem érzem magam kevésbé hibásnak, erről szó sincs. Mindazonáltal - amivel zárnám is a történetem - pár hete teljesen lecsökkent minimálisra a kommunikáció, ha én nem kerestem, ő abszolút nem. Készül a vizsgájára, és általában minden esetben ezt hozza fel, illetve a tőle távol álló nehézségeket. Én pedig ebbe beleuntam, és egy hónapja jeleztem neki, hogy majd ha érdemi mondanivaló lesz, akkor jelentkezzen. Hát nem tette, így 3 hét elteltével írtam neki, hogy örülnék neki, ha megértené a mostani helyzetet, mert én nem tudom hova tenni. Erre már reagált, hogy képzésen volt stb, stb, de hogy igen, beszéljünk mindenképpen. A beszélgetésig viszont nem jutottunk el. Ennek az az oka, hogy mint kiderült, jómagam nem töröltem véglegesen magamat a társkereső oldalról, csak hibernáltam, így a 25.felszólító e-mailre, amit az oldal küldözgetett, rávettem magam, hogy beállítsak valamit, ami által végleg törlődött a profilom. És itt kaptam a nagy pofont, mert az oldalra belépéskor ennek a srácnak az aktív profilja jött velem szembe. Nem is tudom, volt bennem harag, de inkább dühös voltam. Így rávettem magam, és ezek után jeleztem neki, hogy úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy én is újratervezzek, mint ahogyan mások. És, hogy ekkora pofont nem kaptam még embertől, mindazonáltal sok sikert kívántam az élethez és a párkereséshez. A válasza az volt, hogy ez a történet párkapcsolat szempontjából épp nem éli virágkorát, ő úgy gondolja. És hogy sajnálja, hogy így érzek, ő soha nem akarta, hogy ezt érezzem, pláne nem miatta.

A válaszából kiderült számomra, hogy nem tudja, miért írtam azt, amit, így egy teljesen kedves, kulturált hangvételű levélben megírtam neki. Megírtam, hogy én tényleg próbáltam türelmes lenni, és mindvégig kedves. Minden nehézségnél az volt bennem, hogy milyen ember, hogy viselkedett velem, amikor itt volt. Nem az írott szövegből indulok ki. Mindazonáltal egyedül hagyott a szélmalomharcban, és nem segített azzal, ahogyan viselkedett (értsd: elutasító, abszolút ignorálás stb). De nem megyek bele olyan játszmába, hogy más nőkkel versenyezzek, hátha én kerülök ki győztesen. Ami nem fog bekövetkezni, hisz ha az ember másokkal ismerkedik, az azt jelenti számomra, hogy a másik fél nem megfelelő neki. Mindazonáltal csak azt sajnálom, hogy a kettőnk dolgával kapcsolatban igazán nem adott esélyt, hogy komolyabb legyen.

Erre már csak egy olyan választ kaptam, hogy ez nagyon érdekes, mert tudtával ő törölte magát arról az oldalról, és ő nem foglalkozik efféle dologgal, ennek majd utána kell néznie, de ez nagyon hátul van a listáján.

És ez az egy, amit nem igazán tudok megérteni, hogy miért kell hazudni. Mire volt jó ez neki? Ez az egész? Hogy ennyire nem tudott őszinte lenni? Sosem kértem számon, ebben az esetben sem.

Fogalmam sincs, hogy mit lehet egy ilyen helyzetben tenni. Már vissza se írtam neki. Nem is tudok ezzel a viselkedéssel mit kezdeni? Egy hónapja még jelezte, hogy augusztus második felében tudna hazajönni, ha jönne, akkor hosszabb időre, de ezt még megbeszéljük pontosan. Ezek után azt se tudom, hogy ez részéről még aktuális-e. Vagy egyáltalán ennyi volt részéről ez az egész? Mindenesetre az, hogy még elköszönni sem tudott, eléggé rosszul esett számomra. Arról nem is beszélve, hogy képtelen volt mindmáig kinyögni, hogy "bocsánat, mást keresek, nem téged". Persze, gondolom mindennek ellenére megbántani sem akart. De nem szép dolog így viselkedni :)

Van esetleg valakinek bármilyen tanácsa? Érdemes-e türelmesnek lennem, mert esetleg még előkerülhet? Vagy engedjem el, ha ezek szerint menni akar. Köszönöm!