Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon van ilyen lány/nő?
Nem is tudom minek most írok pont ide, mert momentán azt hiszem elegem van ebből az egész társkeresési mizériából, talán csak megnyugvásként.
Szóval a kérdésem az volna, hogy van még olyan lán/nő, akinek nem "zűrös"/elviselhetetlen/kanosszajárás/vesszőfutás az élete/múltja vagy legalábbis nem úgy éli meg ? Úgy értem, nem pszichológust/panaszládát/boxzsákot keres maga mellé, akire ráöntheti a problémáit, viseli a felelősséget helyette és bűnhődik mindazért a vélt vagy valós sérelmekért, amihez semmi közöm ?
Nekem sem volt könnyű, más, akivel ugyan ez történik, mint velem, öngyilkos/depressziós/idegroncs lesz...egyrészt tettem érte, hogy jobb legyen, másrészt szerencsém volt, hogy megfelelő értékrendet kaptam, ami átsegített a nehézségeken. Ne értsetek félre, nem magas lóról beszélek, tisztában vagyok vele, hogy vannak nálam erősebbek/gyengébbek és mindenkinek a maga "keresztje a nehéz", a problémám azzal van, hogy más akivel eddig összefutottam, nem igazán gondolkodik így (persze pozitívan adja elő magát). Mondok példát: nem vagyok mindentudó, de tapasztaltam egyet s mást az élet bizonyos területein, amit szívesen megosztok/segítek, mert fukar sem vagyok, sőt. De mikor egy ismerkedés vagy kapcsolat átfordul panaszkodásba, akkor már tapasztalatom szerint vége, nincs tovább....onnantól már csak tehetetlenül szemlélhetem, miként rohad szét amit addig felépítettünk közösen. Nem számít, ha meghallgatom, ha tanácsot adok, mert ugyan ezt a problémát megoldottam, akkor ne tudjam már jobban, mint ő, mert ez vele történik. A segítségem nem kell, különben se kezeljem le, mi az, hogy rászorulónak nézem. Söprögessek inkább a magam háza táján, mert...(ez a fantázia helye). Végső soron így vége lesz mindig, mert nem lehet együttműködni és építeni a kapcsolatot.
Mondjátok, hogy csak eddig szarul választottam. Mondjátok, hogy csak rossz az emberismeretem. Mondjátok, hogy egyszer talán végre nekem is sikerül és még nincs késő. Bocs, hogy hosszú lett.
Sokan vagyunk. Ennek ellenére minden sértés nélkül érzek valamit benned is az írásod alapján, ami miatt nem mondanám, hogy csak beleválogattál. Valami olyasmit, ami egy problémás embernek céltábla, nekem meg enyhén taszító.
Az ember azt talán kis mértékben befolyásolhatja, hogy kikkel találkozik. Az viszont, hogy kik mellett ragad le és kikben lát fantáziát, őt, magát is leírja valahol. Mindenki olyan párt keres, aki táplálja úgymond a saját elmebaját és akivel összeillik a hozománya. Azt neked kell tudni, hogy miért bizonytalan, magával erősen konfliktusos személyekben látod meg a nőt kapásból. Én a helyedben itt kezdenék el kutakodni, akár a gyökerekig visszamenőleg. A jó értékrend nem biztos, hogy jó mintákat is jelent, lehet, hogy téged is olyan vett körbe, ami miatt most ilyen döntéseket hozol.
Azt hiszem ez most nálam is aktuális. Csak a másik oldalról. Leírom, hogy én hogy éltem ezt meg. Voltak problémáim az életben ami eredményezett egy elég komoly életbeli változást. Konkrétan alvásproblémák. Elég durván. Jártam itt, jártam ott... Aztán jól telenyomtak mindenféle ’csodaszerrel'. Mire felocsúdtam, már függő voltam... Pont akkor találkoztam valakivel, aki hamar fontossá vált. Nem akartam ráhordani a problémáimat. Senkire se. Mivel küzködtem az evelvonással, így sokszor nem tudtam kezelni a helyzetet. Sajnálom is nagyon. Az utolsó beszélgetésünkkor mondta, hogy ne keressem többé. Pedig én nyitott lettem volna bármilyen segítségre, csak nem úgy reagáltam le a dolgot akkor. (Ő is gyakorizik. Valószínűleg most magára ismer ha olvassa.) Szerettem volna ezt személyesen is megbeszélni vele, de azt írta, hogy ne keressem többé. Zaklatni meg nem akarom. Mivel ez nem egy filmdráma hanem az én életem, így nagyon megszenvedem ezt a dolgot. Sokat gondolkoztam rajta és neki volt igaza. Kár, hogy ezt már nem mondhatom el neki.
Szóval nem mindegy az élethelyzet, kérdező. Nem tudhatod mi miatt van az, ami. Egy átbeszélést szerintem mindenképp megér. Ha úgy érzed hogy nincs értelme a beszélgetés után se, akkor tényleg hagyni kell. Ha szereted a másikat és ő is téged, akkor igenis van értelme küzdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!