Hisztis vagyok vagy jogosan borultam ki?

Én dolgoztam, a párom szabadnapos volt. Meg volt beszélve, hogy haverokkal kimegy lazulni délután.

Közben én melóban ebédszünetben bevásároltam itthonra, csupa nehezet. Megbeszéltük, hogy mikor végzek este, elém jön, segít hazacipelni.

(Plusz infók: eredeti terv szerint órakkal korábban hazaér, tehát nem zavarok be. Én meg napok óta rosszul vagyok a túlhajtás miatt, előző nap is szinte elájultam a rosszulléttől, ezt is tudja, aggódik.)

Na most, nem ért oda elém időben, majd mikor odaért, kiderült, hogy nem is volt otthon, mert túl jó volt a haverozás, és amúgy annyit ivott, hogy nem bír egyenesen menni. Cipekedni meg nem tud segíteni, mert amúgy tele a táskája.

Úgyhogy hazáig én cipeltem a cuccokat, ő megsértődött hogy kiakadtam az iváson. Mire hazaértünk, rosszul lettem, légszomjam lett, a lépcsőn már úgy küszködtem fel magam. Első dolgom volt hogy lerogytam, próbáltam nem elájulni. Ő kényelmesen lepakolt, átöltözött, vacsit csinált magának... rám se nézett. Akkor se, mikor utána a wc fölött kuksoltam hogy hányok e vagy sem, helyette nekiállt kockulni.

Az állatainkat is én láttam el, mert ugye, azért sem fáradt haza, hogy őket megetesse.

Haragszom, mert felelőtlen és figyelmetlen volt. Szerinte meg hisztizek, mert miért ne kapcsolódhatna ki, és túlreagáltam.