Miért jó az neki, hogy fóbiámmal kapcsolatban ugrat?

Előre leszögezem, hogy elvileg érett, értelmes emberről van szó, mindenki szereti, segítőkész, kedves.

Mégis néha olyan, mintha valami rossz gyerek lenne.

Szoktuk egymást ugratni, tehát nem vagyok sértődős.

Azt hittem neki mindent elmondhatok, tud egy elég mélyen gyökerező fóbiámról is, amiről alig beszéltem valakinek, neki is több év után mondtam el. Azóta pár alkalommal szépen visszaélt ezzel és ezzel próbált piszkálni, azt hitte vicces. Legutóbb nagyon kiborultam ezen, de olyan volt, mintha nem fogná fel, nem értené miért zavar ez engem ennyire. Érdekes, mert más dolgokkal kapcsolatban nagyon megértő, és úgy általában ő a rendes, csendes férfi is a társaságban. Én is tudok fóbiájáról, az bizonyos állatoktól való félelem, de soha nem vicceltem meg ezzel.

Apróságnak tűnik, tudom.

Kicsit olyan, mintha ilyenkor rajtam élné ki magát.