Normális, hogy ezt érzem a párkapcsolatommal kapcsolatban? Szakítanom kellene?

Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de kérlek, olvasd végig! A párommal 2 éve vagyunk együtt, még külön élünk. Eddig nem igazán voltak nagyobb problémáink, most viszont körülbelül olyan fél éve már nem érzem olyan kiegyensúlyozottnak. Kevés közös programunk volt, amit kettesben töltöttünk volna, úgy érzem, kicsit eltávolodtunk egymástól. Egyre inkább úgy érzem, hogy unom az egész kapcsolatot. Nemrég elbeszélgettem a párommal arról, hogy többet kellene kettesben programokat szerveznünk, és megígérte, hogy jobban oda fog figyelni erre. Volt is némi változás, de az nem sokáig tartott.

Most főleg családi dolgokból kifolyólag ütközik ez akadályokba. Nemrég vettek a szüleik neki és a testvérének egy lakást, azon viszont elég sok dolgot kell felújítani, ennek nagy része a páromra hárul. Ez a következő hétvégéket teljesen el fogja venni, ergo egész nyáron szinte megint 0 időt fogunk a kapcsolatunk építésére fordítani. Amikor épp nem a lakással van elfoglalva, akkor le szoktunk menni vidékre a szüleihez, ahol minden alkalommal befogják valami házkörüli munkára, és kb csak akkor látom, mikor este lefekszünk, illetve az étkezéseknél, én pedig az egész napot a családjával töltöm, mivel kénytelen vagyok. Szeretem őket, mert rendesek, nincs velük baj, de már ezt is unom, hogy ott sincs időnk egymásra. Őt is nagyon leterheli ez az egész, én próbálom segíteni ahogy csak tudom. De mostanában már kevesebb a türelmem is az egészhez.

Mindig minden ugyanúgy van, monoton. Nincs semmi ami egy kis színt vinne a hétköznapokba. Én szeretem őt, ő is engem, érezteti is velem, beszélgettünk már hosszú távú tervekről is pl, házasság, család. De mostanában úgy érzem, eltávolodtunk, és az is meg szokott fordulni már a fejemben, hogy „Mit keresek én itt?”. Bár a szexuális életünk igazából jónak mondható, néha ott is vannak problémák, kevésszer van úgy igazán kedvem hozzá. Nem igazán érzem mostanában mellette magam nőnek. A legjobb szó az egészre, hogy unom, úgy ahogy van. Szeretném feldobni, és benne is meg van a hajlandóság, de ilyen körülmények között nem igazán lehet… Vagy akkor csak ő nem akarja eléggé vagy nem tudom.

Én szeretném megmenteni ezt a kapcsolatot, de nem tudom, hogy érdemes-e. Szerintetek jogosan érzem ezt? Szakítanom kellene, vagy várjak egy kicsit, míg rendeződnek a nehézségek, pl a lakással kapcsolatban? Van még esély rá, hogy vissza találjunk egymáshoz, vagy ha már ennyire unom az egészet, akkor hagyni kellene? 25/N