Párommal a kisfiúnk születése után egyre csak romlik a kapcsolatunk.1.5 éves a gyerkőc. Tanácstalan vagyok, mit tegyek?

hány éve vagytok együtt?

szülőkkel, főleg anyóssal együtt lakni nagy szívás.

a párodat még gyeekstátuszban tarthatják, plusz belepofátnak abba, amit te teszel.

hogy lehet úgy romantikázni, jókat szexelni, ha anyós-após ott köröz?

érted.

szerintem első körben gondold végig szereted-e még a párodat, akarsz-e vele élni, ha iogen, akkor muszáj lenne elköltözni.

és szerintem is 2 gyereked van jelenleg, és abból az egyik a párod.

Az a szar ebben, hogy bár fizikailag vannak körülötted, de ettől függetlenül ennél jobban egyedül már nem is lehetnél ebben a helyzetben.

Ha elválnál és elköltöznél, akkor sem lennél jobban egyedül.

A kérdés meg ugye a rögvalósághoz kapcsolódik: Lenne-e hol laknod a gyermekeddel, és el tudnád-e tartani magatokat.

Mi is hasonloan vagyunk mint ti.

2 eves a gyerkoc,5,5 eve vagyunk egyutt.

Mi most megyunk parterapiara.nagy remenyeket fuzok hozza,mert olyan igazi aprosagokon kerekednek oltari,napokig elhuzodo vitak mint pl este miert bentre teregetem a fehereket.vagy,hogy nem vettem eszre,hogy a szariton vagy a leszedes utan koszos lett a poloja ujja.

Es ezekbol akkora oltari balhek vannak mintha minimuk embert oltem volna,vagy felgyujtottam volna a lakast....

Kerdezd meg hajlando e parterapeutahoz menni.

Tehát gakorlatilag egy másodpercet nem éltetek együtt, csak elvoltatok, mikor jött egy gyerek és hirtelen szülővé kellett válnotok.

De azt, hogy milyen KETTESBEN nem tapasztátok meg sosem. Nyugi, nem a gyerek miatt fogtok szétmenni, hanem mert ilyen a kapcsolatotok, ez a "híg fos" fázis a fiatok nélkül is eljtt volna.

Csak az a bibi, hogy akkor egyszerűen elbúcsúztok, így meg szívtok a gyerektartással majd, meg szp a kisfiú.