Egyre kevésbé találom az örömöm az életben, egy valami foglalkoztat ez pedig a párom, akivel a kapcsolatunk romokban áll. Van remény?

Napról napra egyre jobban érzem ahogy fogy az erőm, nem tudok egy jót aludni sem. Elkövettem pár hibát amit nagyon megbántam és ha lehetne vissza csinálnám. Első volt az mikor ott hagytam a párom mert belefáradtam a depressziós betegségébe. Aztán vissza könyörögtem magam. Átértékelődött bennem minden és legfőképp az ő hozzá fűződő dolgok. Nem tudom elképzelni nélküle már az életem és mostmár képes vagyok azokra a dolgokra amikre régebben nem voltam (pozitív értelemben). Jöhet mostmár akármi mellette akarok lenni. Ha mellette vagyok az segít, de sajnos már ez idő alatt annyira megutálta a ragaszkodó énem hogy taszít magától és ő már csak a lakótársaként tekint rám pár hónapja. A szex természetesen már nem működik számomra pedig olyan mint a gyógyszer. Nem telik el úgy 5 perc hogy ne gondolnék a páromra, hogyan nyerjem vissza a tüzet a kapcsolatunkba. Gondolom ezt végig olvasva mindenkit meglep az hogy Férfi vagyok és tudjátok mit felvállalom az érzelmeimet. Éreztetem és mondom is neki több alkalommal minden nap hogy mennyire szeretem. Segítsetek ! Teljesen tanácstalan vagyok!