Jogos a kiakadása a barátnőmnek?

A szüleid részéről kedves a felajánlás, hogy lakhattok a lakásukban. Ez azonban az a helyzet szerintem, amikor bár ne ajánlották volna fel. Ha a heti 1-2-szeri látogatás irreàlis kérés volt a barátnőd részéről, akkor nagy a baj, anyukád valóban rátok telepedett és igaza van a barátnődnek. Amennyiben a szüleid nem tudnak nektek kettőtöknek teret engedni, és heti szinten több mint kétszer látogatnak titeket, úgy inkább nem kellett volna erőltetni az ő lakásukba való beköltözést. A te hozzáállásod sem oké. Az érveid egy része érthető, tanulsz, dolgozol mellette, nem fér bele egy albérlet. De az, hogy te normálisnak tartod anyukád heti több mint kétszeri látogatását 25 évesen, az nem okés. Nem csodálom, hogy besokallt a barátnőd.

Lehet, hogy most már késő visszafordítani/megjavítani a dolgokat, de amennyiben nem, szerintem két lehetőségetek van.

1. Beszélsz a szüleiddel, hogy nagyon kedvesek, hogy megengedték, hogy odaköltözzetek, ezt nagyon köszönitek. De!! Azért akartatok összeköltözni, hogy a saját, közös életeteket elkezdjétek, ebbe pedig nem fér bele a napi szintű, órákig tartó látogatás. Az nem kifogás, hogy egy hónap múlva másképp lesz, mert ugyan mitől lenne?! Vagy addigra lediplomázol és lesz időd mindenre, amire most nincs és ezért anyukád csinálja? Ha így van, akkor azt a pár hónapot miért nem vártátok meg az összeköltözéssel? Ha nincs így és alapvetően semmi nem változik az életetekben, akkor csak áltatod magadat és barátnődet is azzal, hogy majd egy hónap múlva már nem fog anyuka minden nap ott serénykedni.

2. Vártok, amíg lediplomázol és utána a szüleidtől teljesen függetlenül összeköltöztök valahol és ketten fenntartjátok, elvégzitek a napi teendőket.

A leirottak alapjan nem tudom azt mondani, hogy ne ertenem meg egy kicsit a baratnöd allaspontjat is, de akkor sincs igaza.

Edesanyad lakasaban el, aki csak takaritani jarjon oda hetente?

Ez kisse halatlannak tünik. Szerintem, jobb neked nelküle. Edesanyad mindig is az marad es talan kisse nehezen tud elszakadni töled, de te is belatod, hogy nem a kapcsolatotokba akart beleturni, hanem segiteni. Ebböl nem is kellett volna, hogy konfliktushelyzet alakuljon ki!

Ketten kitakaritjatok a lakast makulatlanra, föztök vacsorat, amire meghivjatok anyukat, elmondjatok neki, mennyire halasak vagytok az eddigi segitsegeert, de mint latja most mar boldogultok es szegyenlitek, ha ket felnött nem birna tisztasagot tartani egy lakasban, ezert (neha) szivesen latjatok, de mar nincs szükseg arra, hogy hetente erre aldozza szabadidejet, aztan hazakülditek boldogan es esetleg egy csodas cserepesviraggal, ha vagytok ennyire kedvesek/diplomatikusak.

Ha baratnödnek (vagy ne haragudj, de neked) let volna ennyi esze, akkor mindez feszültsegnelkül zajlik le ugy, hogy minden erintett jol erzi magat a böreben.

Keress olyan tarsat, aki tudja ertekelni a segitseget, aki kepes ezt megköszönni es aki tisztel teged es a csaladodat! Aki erre nem kepes, nem alkalmas tars.

ebben a történetben is nagyon szépen megmutatkozik, hogy a jelenlegi a magyar társadalomban milyen súlyos következményei vannak a lakásdeprivációnak.

a kérdező fiatalember bár középosztálybeli, és még jobbik helyzetben van, mert számára a szülei tudnak saját lakást biztosítani, de anyuka folytonos jelenléte, és azt sugalló magatartása, hogy a lakás tőlük van, ergo beavatkozhat, kemény párkapcsolati válságot szült.

míg ha lenne normális, olcsón elérhető szociálislakás-program, akkor a huszonéves egyetemisták is kiszakadhatnának végre a mamahotelből, és saját életük kereteit maguk alakítva, élhetnének háborítatlanul.

Viktor, bszmeg!