Mit csináljak, hogy ha a lány, akit szeretek, még azt sem engedi, hogy hozzáérjek, se karjához, sehogy sem?

Elhúzózkodik, szinte pánikol, pedig sem külsőleg sem belsőleg nem vagyok olyan vészes, eddigi tapasztalatok alapján, és elég kemény az önkritikám. Valamiért szinte pánikol, sír, és ez kiborít, mert nagyon szeretem...

Nem értik mások sem, nem értem én sem. Szerintetek mi állhat a háttérben? Veszekedni veszekszünk, de ez már akkor kezdődött, mikor nagyon jóban voltunk. Olyan szintű ez, hogy van, mikor rám sem néz, ha rámnéz, akkor meg nagyon lesüti a szemét...

Pl. vipen nem engedi, hogy az ismerőse legyek, mikor fűt-fát felvesz, komolyan... Tiszta káosz... Ennyire megijesztheti, ha extrém mértékben szenvedélyes vagyok? Tényleg nem értem. Még ha nem tetszenék Neki, akkor sem kellene ilyen jelenetet rendeznie...