Most mégis mit csináljak? Adjam ki az útját vagy ápolgassam a lelkét?

A párommal több mint 10 éve vagyunk együtt, 3 gyermekünk is van. Tény, hogy eléggé ellaposodott a kapcsolatunk. Soha nem voltam féltékeny típus, de azért feltűnt, hogy az utóbbi időben sokkal többet ad magára mint addig. Vett magának új parfümöt, új nadrágot, ingeket (soha nem hordott), cipőt, pedig eddig mindig az én feladatom volt ezek beszerzése, mert utál vásárolni. Nem csináltam belőle nagy ügyet, mert más változás nem volt, a szex eddig sem volt valami gyakori, ez sem változott, azt hittem csak valami új hóbort, mert szoktak ilyenek lenni nála. Pénteken azt mondta, egy barátjánál marad szülinapot ünnepelni, majd szombaton jön. Ez sem volt meglepő, néha csinál ilyet is. Ami meglepett, hogy péntek éjjel mégis hazajött borzasztó idegesen, azt mondta nagyon fáj a feje, rosszul érzi magát. Mire vihettem volna neki gyógyszert vagy teát már el is aludt. Egész hétvégén alig lehetett hozzászólni, elvonult gépezni, aludt, ilyen pocsék hangulatban még nem is láttam. Aztán hétfő este kibukott belőle, hogy mi is a betegségének az oka. Van egy hölgy, akivel összejöttek és vele tervezte tölteni a péntek estét, először feküdtek volna le egymással. Pont ez volt a gond forrása, ugyanis a hölgy kinevette őt és a próbálkozásait. Nem is nagyon tudom eldönteni, hogy inkább vádolt engem vagy kétségbe esett volt mikor ezt elmondta. Én nem fűztem hozzá semmit, csak annyit mondtam, hogy még át kell gondolnom a hallottakat. Azóta egyikünk sem hozta szóba a történteket, ő meg olyan mintha megváltozott volna. Virágot hozott, vacsorát főzött mire hazaértem, bókol, én meg azt sem tudom, mit kellene most éreznem, csinálnom. Továbbra is eléggé le van törve, még a haverokkal való sörözést is kihagyta, amire mióta ismerem nem volt még példa. Eléggé össze vagyok zavarodva.