Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehetne jól kezelni az ilyen fajta "dühkitöréseket"?
Nem a dühkitörés a legjobb szó, de magamban sem tudom másképp megfogalmazni a dolgot.
Párom eléggé ingerlékeny ember. Nem arról van szó, hogy naponta törik a tányér, vagy zeng tőlünk a ház, egymással baromi jól kijövünk, fontosabb dolgokban egyetértünk, stb.
Az apróságok a problémásak. Néha olyan lehetetlen dolgokon tud kiborulni, hogy csak pislogok. Pl. tegnap bevásároltunk, hó-eső, stb. Szatyrot kiemelte a kocsiból, körbenézett, hogy hova rakhatná le, én meg kinyújtottam a kezem, hogy adja ide, és nem lesz sáros. Erre totál kiakadt, hogy mi az, hogy nem rakhatja le a szatyrot, én őt teljesen lekorlátozom, nem óvodás már, stb. Én meg csak pislogtam, hogy mi van?
Hazáig nem is nagyon szólt hozzám, de utána meg mintha elfújták volna, úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Mert ugye nem nagy dolog.
Tényleg nem az, de az ilyen viselkedéssel én nem tudok mit kezdeni, értelmesen megbeszélni nem lehet, az én kedvem is elromlik, aztán meg nyilván felhúzom magam, hogy se egy bocs, se semmi, és akkor már én generálom a feszkót ezzel... De én az ilyen hisztiket nem tudom csak úgy elengedni.
Tudom, hogy nem normális, amit csinál, de nem szeretném, hogy az legyen az első, hogy akkor hagyd ott, mert idióta.
Inkább az érdekel, hogy lehet az ilyet jól kezelni? Lehet egyáltalán? Tényleg hagynom kéne, hogy kihisztizze magát, aztán úgy tenni, mintha nem történt volna semmi? Ez annyira távol áll tőlem... főleg, mikor az együtt töltött szabadidőnket vágja tönkre vele.
Persze én se vagyok tökéletes, de tényleg nem érzem, hogy okot adnék ezekre a kitörésekre, saját oldalamról szemlélve semmi rosszat nem teszek.
Ne tégy úgy mintha semmi sem történt volna, mert ha nincs következmény, akkor csak rosszabb lesz.
Mikor hazaértek, kérdezd meg, hogy "mi volt ez?"
Minden egyes alkalommal meg kell beszélni, addig, amíg előbb gondolkodik és majd csak utána dühöng.
Szerintem meg azzal, hogy bünteted érte, pont nem érsz semmit.
Megvan az oka annak, ha valakit gyakran kapnak el dührohamok, és akár már az apróságokon is tud őrjöngeni. Hidd el, ha beszélnél vele, és miatta úgymond megváltozna... Attól még belsőleg ugyanúgy szenvedne, csak nem mutatná ki.
Az oka természetesen nem te vagy, nem is a kapcsolat, viszont nem tudjuk, hogy mi. Valószínűleg a párod vissza tud majd emlékezni, hogyan kezdődött ez nála.
Igen, lehet amúgy kezelni, bár van az a szint, ahol mrá szakember segítsége kell.
22/N
Szerintem meg felesleges. Hasonló a párom is, meg az apukája is: én anyósomtól tanultam el a megoldást. Nem kell vele foglalkozni. De még annyira se, hogy a kedved elrontsa. Egyik füleden be, másikon ki. Én ezt a helyzetet úgy reagáltam volna le, hogy megmondom neki, hogy “jó, akkor rakd le a sárba” és beszállok a kocsiba. Mióta ezt csinálom kevesebbet is dühöng és rövidebb ideig is.
Mert tudod ha látja rajtad, hogy felveszed a hülyeségeit, tudat alatt annál hülyébb lesz. Mint egy hisztis gyerek, akinek minél több csokit veszel, legközelebb annál többet hisztizik.
Ülj le vele egy bizalmas pillanatban, egy olyan napon amikor mindketten nyugodtak vagytok és nem volt aznap hiszti.
Mondd el neki ezt itt, hogy úgy érzed apróságokra aránytalan reakciót produkál, és hogy téged ez zavar. Hátha fellismeri a problémát és együtt elkezdhettek dolgozni rajta.
Sajnos amíg ő nem ismeri fel, nem fogod tudni megváltoztatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!