43 eves no vagyok, parom 40.2 gyerekem van elvaltam, neki nincs. Imadjuk egymast, de emiatt ugy nez ki szakitani kell. Ti vallalnatok igy?

Konzultálnék egy orvossal, első körben. 43 évesen már elég rizikós a gyerekvállalás, és nem is olyan könnyed mint 23 évesen mondjuk, amikor még tele van az ember energiával és türelemmel, szóval alaposan megfontolandó. 60 éves korodig ismét csak erről szólna az életed, gyakorlatilag teljes felnőttkori magad csak a gyerekekről szólna.

Én szakítanék, vagy legalábbis nem vállalnék semmiképpen újból gyereket, de ez én vagyok. A te életedben te hozod a döntéseket, és szerintem elég ostoba dolog lenne interneten keresztül vadidegenek véleményére alapozva meghozni őket.

Ez egyedül a te döntésed, hogy szülsz e 43 évesen vagy sem.

Nem csak arról van szó, hogy úgymond egészségügyileg alkalmas vagy e rá.

Nem arról van szó, hogy idős lennél mert szülnek mások is 40 felett, de azért igen csak meggondolandó....sőt még a pasinak is....

De...

Ha ő mindenáron saját gyermeket akar, te pedig nem.

Akkor ennek vége.

Írod, hogy imádjátok egymást, mégis óriási különbség van köztetek. Itt a kérdés az, hogy 1, szereted e annyira a párod, hogy elengedd és esélyt adj neki arra, hogy családot alapítson.2, szereted e annyira, hogy bevállalj egy kisbabát, számos kockázatnak kitéve magadat és a picit.

Beszélgessetek sokat, mert hiába a nagy szerelem, ez a gyerek téma megmérgezi a kapcsolatot.

Szerintem néhány kérdést tegyél fel magadnak:

- Ha a pasi nem lenne, szeretnél-e gyereket még? (Ezt megválaszoltad már.)

- Megérné-e neked csak azért rákényszeríteni magad erre, mert a pasi gyereket szeretne és a kedvében szeretnél járni?

A körülmények igazából nem tiszták, ezt tudta ő már a kapcsolat elején is, hogy te így állsz a dologhoz, illetve te tudtad-e, hogy ő gyereket szeretne?

Voltam már hasonló helyzetben, de mindig még a legelején elmondom azt, hogy nem akarok gyereket. Ha ebben nem egyezünk, akkor hosszú távon nem sok esély van a kapcsolat fenntartására szerintem, mert örök vitatéma lenne. Az se jó, ha egyik a másikat arra akarja rábeszélni, hogy de igen kell a gyerek, és az se jó, ha az egyik nem akar gyereket, de állandóan a kérdőre vonást hallgatja a másiktól. Ez hosszú távon megmérgezi az egészet szerintem.

Te nem akarsz gyereket, ő igen.

Ha szétváltok, akkor neked kell felnevelni, nem neki.

Gondold végig.

Ez sajnos ilyen. Ha alapvető dolgokban nem egyezik az életfelfogásotok, az előbb-utóbb kiütközik és szakadékot okoz kettőtök közt. A továbblépés általában nem könnyű, de nézd a dolog jó oldalait:

- ezzel mindketten lehetőséget kaptok arra, hogy a céljaitoknak megfelelő társat találjatok,

- mint minden szitunak, ennek is van tanulsága: mit tanított neked ez a helyzet?

- amikor valami véget ér, elkezdődik valami új.

Sikert kívánok a dologhoz és békés továbblépést.