Szeretem, de nem vagyok szerelmes, szörnyű bűntudatom van. Csak ezért érdemes szakítani?

1 éve vagyunk együtt, és nagyon szeretem a párom. Tényleg úgy érzem ő a másik felem, soha nem szerettem és bíztam meg ennyire senkiben sem, még a családomban sem. Nem vagyok könnyű eset, nagyon zárkózott és magamnakvaló vagyok, ő az első barátom, előtte egyszerűen képtelen voltam ismerkedni a másik nemmel. De ő türelmes volt, kivárta amíg fel tudok engedni a közelében, és meg tudok bízni benne. Minden tökéletes lenne, csak sajnos nem vagyok szerelmes belé. Nem tudom mi a bajom, itt a tökéletes férfi, imádom és mégse tudok beleszeretni?

Tudom hogy ő szerelmes belém, közös jövőt tervez velem, nekem is már minden vágyam a család, de a bűntudat nem hagy nyugodni. Tudom hogy én úgyse találnék soha több ilyen férfit ha szakítanánk, de ő olyat érdemelne, aki nemcsak szereti emberként, de szerelemmel is. Másrészt nem tudom elképzelni az életem nélküle, már az is fáj, ha csak a szakításra gondolok.

Mi lehet a baj velem? Mit tehetnék?

25/n